KIVÉGZÉSEK

Cikkgyűjtemény

 

 

KIVÉGEZTÉK A LÖVÖLDÖZŐT (Magyar Hírlap 1994-09-21)

MTI - Az amerikai Texas állam Huntsville nevű városában kedden injekcióval

kivégezték George Douglas Lott 47 éves ügyvédet. A kivégzés a maga műfajában is

szokatlan eset végére tett pontot. A halálos ítélet végrehajtásával kapcsolatos

ügyekben legendásan aggályoskodó hajlamú Texas állam újabbkori történelmében az

ítélet meghozatala és a kivégzés időpontja között még soha nem volt ilyen rövid

várakozási idő: Lott csak 1993 márciusa óta ült a siralomházban. Az ügyvéd

1992. július elsején egy észak-texasi bíróság zsúfolt tárgyalótermében előhúzta

9 mm-es revolverét és lövöldözni kezdett. Két ügyvédet megölt, három további

személyt pedig — köztük két bírót — súlyosan megsebesített. Ezután elmenekült

az épületből, majd egy dallasi tévéstúdióban adta fel magát. Tettének

indokaként azt adta elő, hogy felháborította a válópere során született, rá

nézve hátrányos ítélet. Ragaszkodott ahhoz, hogy saját maga láthassa el

védelmét. Ennek jegyében semmilyen mentő körülményt nem hozott fel, hanem

halálos ítéletet kért.

 

SZINGAPÚR MEGÉRTÉST KÉR A HOLLAND FÉRFI KIVÉGZÉSE UTÁN

(Magyar Hírlap 1994-09-24)

MTI - Tegnap első ízben hajtottak végre halálos ítéletet a szingapúri hatóságok

egy nyugati állampolgáron. Kábítószer-csempészésért felakasztották Johannes Van

Damme Nigériában élő holland állampolgárt, akit még 1991 szeptemberében

tartóztattak le a szingapúri repülőtéren, miután 4,3 kiló heroint találtak

dupla fenekű bőröndjébe rejtve. A Thaiföldre igyekvő holland — akinél csak egy

kis kézi csomag volt — azt állította, hogy tudta nélkül,,preparálták" meg

útitáskáját, de a városállam hatóságai nem adtak hitelt kijelentésének, és

tavaly novemberben kötél általi halálra ítélték. Pártfogói azóta jogi és

politikai csatornákon igyekeztek kegyelmet kérni, idén maga Beatrix holland

királynő is ilyen értelmű kéréssel fordult Szingapúr elnökéhez, csütörtökön a

holland külügyminiszter személyesen is megpróbált közbenjárni szingapúri

kollégájánál, ám mindhiába.

Megértést kért a kábítószer-csempészésért felakasztott Johannes van Damme

kivégzése miatt tegnap a németországi Karlsruhéban Sanmugam Dzsajakumar

szingapúri külügyminiszter, aki az Európai Unió és az ASEAN

külügyminisztereinek kétnapos tanácskozásán vesz részt. Mint mondta, az

igazságszolgáltatási rendszer hitele azon múlik, hogy végrehajtják-e a hozott

ítéleteket.

 

ÚJABB KIVÉGZÉSEK PEKINGBEN (Magyar Hírlap 1994-09-26)

(MTI) Tíz bűnözőt kivégeztek a hét végén Pekingben — jelentette a Pejcsing

Zsipao című kínai lap. A halálos ítéleteket különféle súlyos

bűncselekményekért: emberölésért, fegyveres rablásért és tiltott

fegyverkereskedelemért szabta ki a pekingi bíróság. Ugyanakkor két évre

felfüggesztették egy korrupt pártvezető halálos ítéletét. Li Sen-jou,

tartományi párttitkár-helyettes 510 ezer jüan (csaknem 60 ezer dollár) kenőpénz

elfogadásáért került bíróság elé.

 

KORÁBBAN VÉGEZTÉK KI CEAUSESCUT? (Magyar Hírlap 1994-11-03)

(MH) Nicolae és Elena Ceausescut nem 1989. december 25-én, és nem a délvidéki

Tirguviste egyik kaszárnyájának udvarán végezték ki, hanem már menekülésének

napján, december 22-én, a főváros protokollkerületének számító Tavasz

negyedben. Ezt a megdöbbentő kijelentést a volt diktátor nővére, Elena

Barbulescu tette a független román AM Press hírügynökségnek. A Ceausescu

szülőfalujában, Scornicestiben egy butikot vezető asszony – mint mondta –

értesüléseit "megbízható fiúktól" szerezte. Szerinte a kivégzési parancs

személyesen Iliescu elnöktől származott, s azt az 1990-es román vezetésben

kulcstisztségeket betöltő Gelu Voican Voiculescu hajtotta végre. A tirguvistei

álkivégzést forgatókönyv alapján hajtották végre, amelynek szerzője a Ceausescu

idején sikeres krimirendező, jelenleg hangadó kormánypárti szenátor, Sergiu

Nicolaescu volt.

 

PRÓBAIDŐS JOGÁLLAM (Magyar Hírlap 1994-12-17)

"Kell még egy kis idő ahhoz, hogy az állam bebizonyítsa, valóban jogállam, és

szervezetei nem élnek vissza a rájuk bízott hatalommal. A jogállam tehát ma

próbaidejét tölti. Mindannyiunktól függ, hogy mihamarabb véglegesíteni

lehessen. "

Vissza kell-e állítani a halálbüntetést?Van-e a kivégzésnek a bűnözőkre

visszatartó ereje, és vajon mit jelent a halálos ítélet az emberi jogok

szempontjából?Ilyen és ehhez hasonló témák foglalkoztatják mostanában a

közvéleményt, keltenek éles vitákat magántársaságokban és a médiumokban. Ezek

valóban izgalmas problémák, de látnunk kell, hogy ezek a kérdések igazán csak

egy kipróbált jogállamban tehetők fel és válaszolhatók meg. Mert csak akkor

tudom eldönteni, hogy szerintem halálra kell-e ítélni a televízióban mutatott

többszörös gyilkost, ha semmi kétségem nem lehet afelől, hogy az illetővel

szemben a büntetőeljárás korrekt volt, a tettes cselekményeit a nyomozás során

feltárt bizonyítékok kétségtelenül igazolják, a védelem jogai az egész

eljárásban teljes mértékben érvényesülhettek, s nincsen-e az ügy mögött valami

más politikai vagy egyéb természetű hátsó szándék. Gyanakvásom semmiképpen sem

alaptalan, hiszen azért történelmünk legutóbbi nagyobb szakaszaiban a kiszabott

halálbüntetések lényegesen nagyobb hányadát alkalmazták a mindenkori rendszer

politikai ellenfeleivel szemben, mint a köztörvényes bűnözőkre. Egy olyan

országban, ahol se szeri, se száma az utólagosan rehabilitált kivégzetteknek,

nem árt elgondolkodnunk azon, hogy vajon mikor lehetünk benne biztosak, hogy az

állam nem él vissza a kezébe tett, adott esetben az egyén fizikai

megsemmisítését is törvényessé tevő hatalommal. Erre persze nagyon egyszerűen

adható meg a válasz, miszerint: természetesen politikai ügyekben nem szabadna

kimondani a halálos ítéletet, de a gyilkosokat, pláne a többszörös és visszaeső

szörnyetegeket ki kellene végezni. Csakhogy jusson eszünkbe, hogy 1956 jó

néhány áldozatának ítéletében politikáról szó sincs, ellenben annál többet

olvashatunk többszörös gyilkosságokról. Sajnos a szavakkal könnyen lehet

játszani, és a minősítéssel a jogalkalmazó nemcsak élhet, hanem vissza is

élhet. Hiszen nem is olyan régen úgymond gazdasági bűnperek tucatjai indultak a

tsz-elnökök ellen a melléküzemágak miatt. Ma már jól tudjuk, kizárólag

politikai megfontolásokból. Erre persze nem is alaptalan érv az, hogy hál'

istennek azok az idők elmúltak, és ma már ilyen durva dolgoktól nem kell

tartani. Ez igaz, csakhogy a kisebb törvénysértések ma is szériában fordulnak

elő, és a hatalom önkényéhez oly sok ideig hozzászoktatott társadalom

ingerküszöbe oly magas, hogy nem is reagál a törvények apró áthágásaira, főleg

ha azok másvalakit érintenek. A mindenkori kormányok szeretnének jóban lenni a

végrehajtó szervekkel, ezért ünneprontásnak számít valamely nyilvánvaló

törvénysértés feszegetése. Így aztán sokasodnak a megmagyarázatlan ügyek, az

elvarratlan szálak. Nem esik szó ma már arról, hogy vajon azon négy magasabb

rangú rendőrtiszt vallomása, akik a Torgyán elleni felsőbb utasításra

elkövetendő machinációkról nyilatkoztak, igaz volt-e, vagy hamis? Akár valót

mondtak volna ugyanis, akár pedig valótlant, vallomástételüknek valamilyen

törvényes következményekkel kellett volna járnia, hiszen ha tényleg főnökeik

utasították őket törvénytelen dologra, akkor ezt a főnökök nem úszhatnák meg,

ha pedig nem mondtak igazat, ők vádoltak hamisan, amely szintén bűncselekmény.

Egyet nem lehetett volna tehát törvényesen tenni, az ügyről mélyen hallgatni.

Itt pedig ez történt. A Büntetőtörvénykönyvben hiába szerepel önálló

bűncselekményként a hamis vád, ha szinte soha nem hallunk alkalmazásáról. A

korábbi igazságügyi miniszter például hivatalosan feljelentette a tv akkori

vezetőit, igen súlyos gazdasági visszaélésekért. A büntetőeljárás meg is

indult, azonban a gyanú alaptalannak bizonyult. Itt tehát a hamis vád

nyilvánvalóan megvalósult. Vajon van-e valamilyen következménye? Természetesen

nem hallunk ilyesmiről. Éppen ezért naponta szériában gyártódnak a különféle

feljelentések, amelyek alapján emberek ellen eljárásokat indítanak. Ám attól

nem kell tartania a feljelentőnek, hogy adott esetben nyilvánvaló rágalmai a

törvény erejénél fogva az ő fejére hullanak vissza. A törvény szövedéke tehát

fölfeslik néha-néha, ahogy a költő mondaná, s ennek természetesen az

igazságszolgáltatás struktúrájában is rejlő okai vannak. Például a bírósági

tárgyalásig lényegében az egész büntetőeljárás felett az ügyészség gyakorolja

az úgynevezett törvényességi felügyeletet, vagyis ugyanaz a szervezet, amelyik

a vádat képviseli a bűnügyben. A modern államok igazságszolgáltatása azon az

alapelven nyugszik, hogy egy bűnügy kapcsán a vád és a védelem jogai teljesen

egyenlőek, és a bíróság hivatott egyedül annak eldöntésére, melyik oldal

képviseli az ügyben a helyes álláspontot. Úgy gondolom, nem szükséges

részletesen taglalni, hogy ez nálunk mennyire nem így van. Ugyanis hiába vannak

a megfelelő törvények, ha alkalmazásuk szigorú betartatása nincsen

megkövetelve. Hiába van például büntetőeljárási törvényünkben az a rendelkezés,

hogy a gyanúsított vagy a tanú kihallgatásának időpontjáról a védőt előzetesen

értesíteni kell – azért, hogy a kihallgatásokon részt vehessen –, ha törvényi

határidő hiányában egyes nyomozók úgy gondolhatják, untig elég a kihallgatás

megkezdése előtt mondjuk negyedórával telefaxon értesíteni a város másik végén

dolgozó védőt. Így formailag eleget tettek a rendelkezésnek. Egyetlen esetben

sem indított az ügyészség vizsgálatot folyamatban lévő büntetőeljárásokkal

kapcsolatosan a sajtó részére kiszivárogtatott, szolgálati titkot és a

személyiségi jogokat súlyosan sértő információk miatt. Nem tudunk arról, hogy

firtatták volna például, hogyan adhatták közre egy folyamatban lévő

büntetőeljárás iratait, köztük magánleveleket is, amelyek lefoglalás útján

kerültek a rendőrség birtokába, s amelyeknek az újságban közölt fénymásolatain

még a lefoglalási jegyzőkönyv sorszáma is világosan olvasható volt.

Mondhatnánk, ezek apróságok, és végső soron nagyobb törvénysértések,

nagyszabású, központilag kigondolt koncepciós perek nincsenek. Csakhogy egy

jogállam éppen az apró, személyekre lebontható jogok és kötelezettségek szigorú

betartásának gyakorlatából áll. Megint csak parafrázissal élve: a jogállam mi

vagyunk. Azaz hogy helyesebben mi lennénk, ha mindenki a maga helyén a törvény

által ráruházott jogok és kötelezettségek zsinórmértékét tekintené

elsődlegesnek, szemben a testületi gőggel, a rosszul értelmezett kartársi

szolidaritással vagy a mundér becsületének mindenáron való védelmével. Ha nem

lenne természetes, hogy Lengyel László és Hankiss Elemér ártatlansága csak

kormányváltás után derül ki. Ha nem lenne természetes, hogy valaki bűnösségének

a bebizonyításához évekre van szükség, vagy hogy a másik ember alaptalan

feljelentése teljesen rendjén való. Ahhoz, hogy többé meg se forduljon a

fejemben: a televízióban bűnét elismerő, készségesen nyilatkozó bűnöző

betanított báb csupán, még kell egy kis idő, hogy a korábbi jól ismert

gyakorlat alapján motoszkáló kétely elüljön. Kell még egy kis idő ahhoz, hogy

az állam bebizonyítsa, valóban jogállam, és szervezetei nem élnek vissza a

rájuk bízott hatalommal. A jogállam tehát ma próbaidejét tölti. Mindannyiunktól

függ, hogy mihamarabb véglegesíteni lehessen.

Törő András

A szerző ügyvéd

 

HALÁLLAL FIZETTEK A SZESZHAMISÍTÓK (Magyar Hírlap 1994-12-21)

(MTI) Négy embert kivégeztek Kínában metilalkohollal kevert szeszes ital

árusításáért – jelentették a keddi pekingi lapok. A mérgező folyadék 15 ember

halálát okozta. A tettesek nyerészkedési vágyból keverték az olcsóbb ipari

alkoholt a drágább égetett szeszhez. A négy eset különböző tartományokban és

különböző időpontokban történt. Az teremt közöttük összefüggést, hogy a

Legfelsőbb Népi Bíróság egyszerre mondta ki a bűnösökre a halálos ítéletet, és

a kivégzéseket is egyidejűleg hajtották végre hétfőn.

 

KALÓZOKAT VÉGEZTEK KI KÍNÁBAN (Magyar Hírlap 1995-01-18)

(MTI) Kína kedden közölte, hogy több személyt kivégzett a 2665 elítélt közül,

akiket szerzői jogsértés miatt tartóztatott le 1991 óta – jelentette a Reuter.

A bejelentés időzítése feltehetően nem véletlen, Kína ugyanis szerdán fogadja

Pekingben az Egyesült Államok küldöttségét, hogy megpróbáljon véget vetni a

szerzői jogok megsértése miatti vitának. Washington már jó ideje hevesen

kifogásolta Pekingnél, hogy Kína semmit sem tesz a szellemi termékek kalózai

ellen és szankciókkal fenyegette meg a világ legnépesebb országát: több

milliárd dollárnyi büntetővámot helyezett kilátásba a kínai termékekkel

szemben. Kína ezért igyekszik bizonyítani, hogy egyre határozottabban fellép a

szellemi kalózok ellen, akiket többnyire börtönnel sújtja, egyes esetekben

életfogytig terjedővel. Hogy hány bűnöst végeztek ki Kínában, azt nem fedte fel

az angol nyelvű China Daily című lap keddi számának beszámolója.

 

TEXASBAN KIVÉGEZTEK EGY GYILKOST (Magyar Hírlap 1995-02-22)

(MTI) Texasban méreginjekcióval kivégeztek egy gyilkost. Az 51 éves Samuel

Hawkinst 1977-ben ítélték el több tucat nemi erőszak elkövetéséért és egy 19

éves terhes nő meggyilkolásáért. 1978 áprilisa óta volt siralomházban, s már

két alkalommal fordult elő, hogy néhány órával a kivégzés tervezett időpontja

előtt kegyelmet kapott. Ez alkalommal az állam kormányzója nem írta alá

kegyelmi kérvényét. Texasban idén ez volt a hetedik kivégzés, s a

kilencvenkettedik azóta, hogy 1982-ben visszaállították a halálbüntetést.

 

AZ AI BÍRÁLJA WASHINGTONT (Magyar Hírlap 1995-03-29)

(MTI) Az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet kedden az

emberi jogok ismételt megsértése miatt bírálta az Egyesült Államokat. A londoni

székhelyű szervezet bejelentette: jelentést tesz közzé, amelyben elsősorban a

faji kisebbségekkel való bánásmód, a fiatalkorú bűnelkövetők kivégzése, a

rendőri szervek brutalitása és erőszakos eljárása, valamint a börtönökben folyó

kínzások és rossz bánásmód miatt kritizálja az Egyesült Államokat. A jelentés

szerint a nemzetközi normákat sérti, hogy Amerikában kivégeznek fiatalkorú

elkövetőket, s hogy az 1977 óta elítélt, vagy kivégzett, szegény sorsú

vádlottak közül soknak nem biztosítottak megfelelő védelmet a bíróság előtt.

Változatlanul aggodalomra ad okot a faji megkülönböztetés az Egyesült

Államokban: a siralomházban kivégzésre váró elkövetőknek több mint 40

százaléka, és az 1977 óta kivégzett 266 bűnelkövető 84 százaléka fekete bőrű,

noha a népességben a fekete bőrűek aránya csupán 12 százalék. Mindez annak

ellenére van így, hogy a gyilkosságok áldozatai között nagyjából egyenlő

számban vannak fehérek és feketék. Az Amnesty International szerint aggasztó az

is, hogy sokan vesztik életüket rendőrségi őrizetben, s ez feltehetően a

rendőri brutalitásnak köszönhető.

 

KÍNOZVA VALLATTÁK (Magyar Hírlap 1995-04-04)

(MTI) Flor Contemplaciónt megkínozták és kábítószerrel kezelték, hogy

vallomását kikényszerítsék – állította hétfőn a Szingapúrban kettős gyilkosság

vádjával halálra ítélt és március 17-én kivégzett Fülöp-szigeteki asszony

leánya. Erről az AP számolt be hétfői manilai tudósításában. Russel

Contemplación az ügy kivizsgálására felállított elnöki bizottság előtt

elmondta, hogy ő és három fivére több mint két héten át mindennap beszélt

telefonon őrizetben tartott édesanyjával. A Contemplación család ügyvédje

szintén nyilatkozott az elnöki bizottság előtt, s elmondta, hogy a törvényszéki

jelentés szerint az asszonyt erőszak hatására tett vallomás alapján ítélték el,

amelynek megtételénél ügyvéd nem volt a segítségére.

 

KIVÉGEZTÉK INGRAMOT (Magyar Hírlap 1995-04-10)

(MTI) A Georgia állambeli Jackson börtönében közép-európai idő szerint szombat

hajnalban villamosszékben kivégezték a 31 éves Nicholas Ingramot. A cambridge-i

születésű, brit–amerikai állampolgárt 11 évvel ezelőtt ítélték halálra

gyilkosság miatt. A kivégzést eredetileg csütörtökre tűzték ki, de a bíró az

utolsó pillanatban benyújtott kérvényre 24 órás haladékot adott. Az újabb, 78

órás haladékra vonatkozó kérést a legfelsőbb bíróság elutasította.

 

A GYILKOS IGAZSÁGA (Magyar Hírlap 1995-04-13)

"Amerikában százszámra hoznak halálos ítéleteket, Angliában viszont nem

végeznek ki senkit állami asszisztenciával, mégis tizennégyszer kevesebb az

emberölés, mint az Egyesült Államokban. Erre az érvre támaszkodott a tizenkét

évig kivégzésére váró és attól rettegő Ingram is, aki döbbenetes bucsúlevelet

hagyott hátra. (...) Arról vallott, hogy a lelkiismerete tizenkét év alatt

megtisztult, s ha meghal, attól sem változik semmi. (...) a halálbüntetés nem

javít a világ bajain, és nem old meg semmit belőlük. "

Villamosszékbe ültették a múlt hét végén Nick Ingramot. Az esete nem számít

első oldalas, nagybetűs hírnek, legalábbis az Egyesült Államokban nem. Georgia

szövetségi államban, ahol végül is sok éves huzavona után áramot engedtek a

harmincegy éves gyilkos testébe, egyetlen évtized alatt tizenhárom elítélten

hajtottak végre halálos ítéletet. A világlapok szerkesztőinek s riportereinek

eszük ágában sincs az Ingraméhoz hasonló eseteken csemegézni, mert

devalválódott a gyilkosságok hírértéke. Legalább egy J. O. Simpson jellegű

világsztárt kell a vádlottak padjára ültetni ahhoz, hogy a per publicitást

kapjon a nagy tévéállomások műsoraiban. Ingram azonban csak egy

kábítószer-élvező, társadalmon kívüli, szegény ördög volt, akit a

letartóztatása előtt a kutya sem ismert. Annak idején némi szenzációt keltett

ugyan, hogy cinikus kegyetlenséggel bánt el áldozataival, egy középkorú

házaspárral. Fához kötözte őket, s mindkettejükbe több lövedéket engedett

lopott vadászfegyveréből. A férjjel, J. Sawyerrel végeztek a golyók, a feleség:

Mary Sawyer viszont halottnak tettette magát. "Gondatlansága" okozta Ingram

vesztét: az áldozat azonosította merénylőjét. Ügyvédjének először sikerült

meggyőznie a bíróságot, hogy a vádlott kábítószeres és alkoholos állapotában

képtelen volt tettének mérlegelésére, később pedig tartós delíriumos hatás

alatt nem védhette magát eredményesen. Az ügy a gyilkos kettős állampolgársága

miatt mégiscsak hírlapi csemegévé érett. Angol büszkeséggel nehéz elviselni,

hogy egy honfitársuk a kegyetlen amerikai igazságszolgáltatás áldozatául essen.

Tiltakozott a canterburyi érsek, jó néhány brit munkáspárti képviselő, az

Európai Parlament egyik tekintélyes szigetországi tagja. Az angol sajtó, rádió

és tévé pedig megteremtette Ann Ingramnek, a fiáért küzdő boldogtalan anyának

az imázsát. Eszerint Anna asszony azért vezekel, mert gyerekének nevelését

könnyelmű amerikai férjére bízta. Őszinte lelkiismeret-furdalásával meghatotta

érzékeny szülőtársait, rokonszenvet ébresztve az addig született gyilkosként

nyilvántartott Nick iránt. Az így megdolgozott brit közvélemény mind hevesebben

tiltakozott, s a lapok, tévéállomások riporterei újabb tekintélyes

személyiségeket nyertek meg a kegyelmet sürgetők táborába. Interpellálták John

Majort, a konzervatív miniszterelnököt is, hogy kegyelemre vegye rá Clinton

elnököt. Major ezt a követséget azonban visszautasította, s így válaszolt:

ellenzi a halálos ítéletek gyakorlatát, de minden mentőakciót reménytelennek

ítél. Ha kegyelmet nem is lehetett kicsikarni Ingram ügyében, annál inkább

sikerült felcsigázni a világ érdeklődését a halálos ítéletek erkölcsi problémái

iránt. Az európai jellegű jogfilozófia híveinek az érvei persze csak az

amerikaiak csekély részét gondolkoztathatják el. Georgiában például, ahol

kivégezték Ingramot, a közvélemény-kutatásban megkérdezetteknek mintegy a

kilenctizede osztja azt a felfogást, hogy a kioltott emberéletért halállal kell

bűnhődni. Erősíteni látszik ezt a vélekedést a cinikus és gátlástalan bűnözés

terjedése. De korántsem egyértelműen. Az emberi élet kioltásának kegyetlen

módszereit, például a villamosszékes kivégzést ellenzi még a halálbüntetéssel

egyetértők nagy része is. Befolyásos egyházi személyiségek, valamint az

emberjogi szervezetek pedig a természetes emberi életfolyamatba való

illetéktelen és önkényes beavatkozásnak bélyegzik a halálbüntetés bármilyen

formáját. Még az olyat is, mint amelyet korábban Pat Sonnier-n hajtottak végre.

Ez a fiatalember elvetemült módon túszul ejtett egy fiatal párt. A tizennyolc

éves nőt megerőszakolta, majd szerelmesével együtt iszonyatos kegyetlenséggel

küldte a másvilágra. Ez a bűneset az edzett amerikaiakat is szíven ütötte, s a

tragédia szaporította a könyörtelen "fogat fogért" elv híveit. De ez az eset

sem annyira a gyilkosság módja miatt kapott visszhangot, hanem inkább a

következményeiért. Az Amerika-szerte "Helen nővérként" ismert egyházi

aktivistának sikerült kibékítenie az áldozatok szüleit a gyilkos édesanyjával,

s hamarosan együtt imádkoztak gyermekeik lelkiüdvéért. Helen nővérnek az volt a

hatásos érve, hogy mindannyian az erőszak áldozatai. A Guardianben az

erőszakmentesség terjedő mozgalmának példájaként idézi Helen nővér hőstetteit

egy tekintélyes baloldali cikkíró, Peter Linebaugh, az amerikai Toledo

egyetemének professzora. Állítja: a kábítószer, a terjedő tömeges

munkanélküliség és a kisebbségek hátrányainak növekedése közepette a

halálbüntetés nem riaszt el az erőszaktól, sőt láncreakciót indít el. Az

Ingram-ügyben hozott kíméletlen ítélet a szegényeket akarja megfélemlíteni.

Pontosabban akarná, ha nem lenne hatástalan. Peter Linebaugh professzor

tudományos érvelésénél azonban bizonyára még inkább hat majd az emberekre az

egyszerű statisztika, amelyet az angol abolicionisták használtak fel a

reménytelen életmentési akcióban. Azt mondták: Amerikában százszámra hoznak

halálos ítéleteket, Angliában viszont nem végeznek ki senkit állami

asszisztenciával, mégis tizennégyszer kevesebb az emberölés, mint az Egyesült

Államokban. Erre az érvre támaszkodott a tizenkét évig kivégzésére váró és

attól rettegő Ingram is, aki döbbenetes búcsúlevelet hagyott hátra. Nemcsak az

életéért küzdőkhöz szólt az üzenet hanem azokhoz is, akik ítélkeztek felette.

Arról vallott, hogy a lelkiismerete tizenkét év alatt megtisztult, s ha meghal,

attól sem változik semmi. Az utókor tudomásul veheti a gyilkos igazságát: a

halálbüntetés nem javít a világ bajain, és nem old meg semmit belőlük.

N. Sándor László

 

SZAÚD-ARÁBIA: LEFEJEZTEK HÉT KÜLFÖLDIT (Magyar Hírlap 1995-04-13)

(MTI) Hét külföldit szerdán nyilvánosan lefejeztek kábítószer-csempészésért

Szaúd-Arábiában. A többségében pakisztáni és nigériai drogcsempészen Dzsiddában

hajtották végre a halálos ítéletet, így 18-ra emelkedett az áprilisban

kivégzettek száma. Nem hivatalos adatok szerint az idén 75 személyt fejeztek le

Szaúd-Arábiában. A királyságban érvényben lévő iszlám törvények értelmében

gyilkosságért, kábítószer-csempészésért, nemi erőszakért és más

bűncselekményekért halálbüntetés jár.

 

HALÁL REÁ (Magyar Hírlap 1995-04-24)

Nagyon aggódom New York állam kormányzója miatt. Nemcsak azért, mert Patakinak

hívják, és noha egy kukkot sem beszél magyarul, de szereti a krumplis tésztát,

s mégiscsak hazánkfia volna valahogy, Dustin Hoffmann-nal és Paul Simonnal

együtt. Azért aggódom miatta, mert bejelentette, hogy New York államban vissza

fogja állítani a halálbüntetést.

Mármost ez azzal jár – amint a magyar tömegtájékoztatásból megtudhatjuk –, hogy

New York államot nemzetközileg ki fogják közösíteni, megköpdösik, szennyesét

nem vállalja a Patyolat, maga Pataki kormányzó pedig páriább lesz a páriánál.

Még az is lehet, hogy New York államot lebontják, fölszántják és sóval hintik

be, hogy örök tanulságul szolgáljon az élethez való emberi jog bigott

ellenzőjeként, az antihumánus, elavult, kegyetlen halálbüntetés atavisztikus

szószólójaként. Legalábbis ha hihetünk azoknak a véleményeknek, amelyek

lépten-nyomon ezzel fenyegetnek bennünket, ha egyáltalán komolyan föl mernénk

vetni annak a gondolatát, hogy talán mégis meg kéne fontolni a halálbüntetés

visszaállítását Magyarországon. Kivet bennünket magából az Európai Közösség,

nemzetközi szerződéseinket fölbontják, talán még a Világbank sem ad több

tanácsot Bokros Lajosnak.

Ugyanakkor, noha mindezt tudja a magyar, mégis már százezer fölé emelkedett

azoknak a száma, akik különféle árkus papirosokra a nevüket kanyarították,

visszaállítandó a halálbüntetést.

Mielőtt azt gondolná az olvasó, hogy egy újabb véresszájú, hóhér után kiáltó

írásművel áll szemben, hadd szögezzem le: végzettségem szerint jogász vagyok,

és pontosan ismerem az összes érvet pró és kontra. Az egyik első dolog, amit az

egyetemen megtanultam, az volt, hogy a büntetés megtorol, elrettent, nevel.

Illetve hogy a keménysége nem hat elrettentően a bűnelkövetőre. Ugyanis senki

sem úgy indul rabolni, gyilkolni, gyújtogatni, hogy "most aztán hajrá, mert az

új Btk. -ban erre már nincs halálbüntetés, azt a tíz-tizenöt évet még féllábon

is leülöm". Tessék elhinni, minden egyes tettes azzal vág neki, hogy ő lesz az,

akit sosem fognak el, akkor meg tök mindegy, hogy éppen mennyi a büntetési

tétel az adott bűncselekményre. A dologban persze van azért egy kis csavar. Az

elrettentéssel mégiscsak irányítani lehet valamelyest a bűnügyi statisztikákat.

Ha ugyanis egy képzeletbeli államban mondjuk lopásért az általános büntetési

tétel húsz év, viszont fegyveres rablásért hat hónap felfüggesztettet szoktak

adni, nyilván sokkal többen fognak rabolni, mint lopni.

Az viszont tény, hogy azokban az országokban, ahol halálbüntetéssel sújtják az

emberölést, nem csökkent ezen bűncselekmények száma. Egyes távol-keleti

országokban, ahol évek óta kivégzik azokat az európai turistákat is, akiknél

kábítószert találnak, újra meg újra lebuknak ilyen turisták. Nem beszélve Novák

Éva Henriettről, akinek még föl se száradtak a könnyei örömében, hogy nem kevés

diplomáciai nyomással ki lehetett szabadítani a pakisztáni börtönből, máris

újra kábítószerrel a zsebében kapták el, ezúttal az osztrák határon. Pedig ő

aztán igazán tudhatta, mi jár ezért.

A halálbüntetés követelőit most az a tényleg példátlan eset tartja izgalomban,

ami Siklóson történt. Josip Vuic 1993-ban érkezett Magyarországra. Menedékes

lett, segélyt kapott, a családját is idehozatták. Már egyszer 1994 nyarán

lövöldözött Baranyában, ekkor bíróság elé állították, de állítólagosan "kóros

elmeállapota" miatt nem ítélték el, hanem visszaküldték Szerbiába. Vuic azonban

– aki már előtte több embert megölt odaát, majd kiutasítása után csak folytatta

eme tevékenységét, s az ember egyszerűen nem érti, miért nem tudtak erről a

magyar hatóságok – úgy járt-kelt a magyar–szerb zöldhatáron, mint a délre húzó,

gondtalan darvak.

Közben Szerbiában letartóztatták, de a valószínű akasztás elől megszökött.

Ismét Magyarországra jött, ahol – ne felejtsük el, itt kiutasították, odaát

pedig gyilkosságért körözik! – menedékessé nyilvánították.

Ha az embert indulatai vezérlik, azt mondja: talán nem is Vuicra kéne a

halálbüntetést kiszabni, hanem azokra a hanyag, nemtörődöm tisztviselőkre,

akiknek lustasága, gondtalansága ezt a gyilkosságsorozatot lehetővé tette. De

ne mondjuk ezt, kanyarodjunk vissza eredeti kérdésünkhöz. Van ugyanis

halálbüntetésnek egy másik jó oka a megtorláson meg a többin kívül. Mégpedig a

társadalom védelme. Durván fogalmazva: a veszett kutyát kiiktatják, és többet

nem fog senkit megharapni.

Nem hiszem, hogy állampolgáraink többsége született szadista, morbid kéjenc,

aki élvezettel nézne végig egy jó kis akasztást vagy tarkón lövést. Sőt: azt se

hiszem, hogy igazán a halálbüntetés híve. Az emberek csak azt szeretnék, ha a

Josip Vuicok, Magda Marinkók és magyar, ukrán, kínai társaik nem kóvályognának

szabadon és csaknem büntetlenül az országban. Ha ugyanis Vuics első alkalommal

egy kérlelhetetlen, professzionális, megkerülhetetlen bűnüldözés és

igazságszolgáltatás karmai közé kerül, azonnal börtönbe vagy büntetés-

végrehajtási elmegyógyintézetbe kerül, és földgolyónkon most hárommal (hattal,

tizenkettővel?) több ember élne boldogan, nyugalomban.

Ezért gondolom azt, hogy az emberek nem a halálbüntetést akarják lihegve,

vérben forgó szemmel. Magukat szeretnék megvédeni. Azt szeretnék tudni, hogy a

gyilkosok, tolvajok, erőszaktevők, gazdasági szélhámosok odabent vannak, a rács

mögött. Azok pedig, akik idekint vannak, feltehetőleg tisztességesek. Azt

szeretnék ha a liberális igazságszolgáltatás hívei és az emberjogi csoportok

végre azoknak az emberi jogaiért is harcolnának, akik nincsenek

letartóztatásban, sőt mi több, nem is kívánnak egyelőre bűncselekményeket

elkövetni.

Ha ez nem következik be, nem lesz hatékonyabb a bűnüldözés és a megelőzés.

Megtorlás és elrettentés céljából nem lesznek sokkal szigorúbbak a büntetési

tételek, az életfogytiglan nem lesz tényleg életfogytiglan. Ha nem törlik el a

halmazati büntetést, vagyis hogy aki hatezer-ötszáz esetben követett el

rablást, az másfélszer annyit kap, mint aki egyszer (ahelyett hogy kiosztanák

rá a hatezer-ötszázszor másfél évet, mint Pataki kormányzó New Yorkjában),

mindaddig Magyarországon rendületlenül gyűlni fognak az aláírások.

Szántó Péter

 

TÖMEGES KIVÉGZÉSEK IRAKBAN (Magyar Hírlap 1995-06-19)

MTI - Egy páncélos zászlóalj 150 katonáját kivégezték Irakban, mivel szerdán

felkelést kíséreltek meg végrehajtani Szaddam Huszein elnök rendszere ellen –

közölték vasárnap megbízható források.

Az érintett katonák családtagjai közül a hatóságok több száz embert

tartóztattak le a Bagdad melletti Abu Garib városban. Az iraki biztonsági

szervek vasárnap is folytatták a körzet átfésülését, menekülő katonák után

kutatva.

A köztársasági gárdához tartozó Július 14. zászlóalj szerdán felkelést kísérelt

meg a bagdadi kormány ellen, amelynek azonban csütörtökön sikerült elfojtania a

lázadást.

A kevesebb mint ezer lázadó az Abu Garib-i börtönből 850 rabot akart kimenteni,

akiket a nagy befolyással bíró szunnita dulaimi törzs székhelyéről, Al-Anbar

tartományból hurcoltak el a május 18-án ott kitört zavargások nyomán.

A törzs – amely eddig hű volt Szaddam Huszeinhez – nyílt háborút indított a

rezsim ellen, miután a bagdadi hatóságok kivégezték Mohamed Mazlum al-Dulaimit,

a légierő tábornokát, akinek megcsonkított holttestét május 17-én adták vissza

családjának.

 

FELMENTÉS A KIVÉGZÉS UTÁN (Magyar Hírlap 1995-07-12)

MH-információ - A Fővárosi Bíróság perújítási eljárásban a hét elején

felmentette néhai Molnár Imre sashalmi lakost a több ember halálát okozó,

szándékosan elkövetett közveszélyű rongálás vádja alól. Molnárt, akit az 1952.

december 26-án történt szentendrei HÉV-szerencsétlenség szándékos elkövetésével

vádoltak, a baleset után egy nappal a Budapesti Megyei Bíróság mint rögtönítélő

bíróság halálra ítélte, s a kivégzést még aznap végrehajtották.

Az ügyben 1994-ben a Fővárosi Főügyészség és Molnár Imre családja nyújtott be

perújítási indítványt a Fővárosi Bírósághoz, amely a napokban hagyta helyben az

indítványt. Álláspontja szerint nem bizonyított, hogy a vádlott 1952. december

26-án akárcsak gondatlan bűncselekményt is elkövetett volna.

A rögtönítélő bíróság ítéletének indoklása szerint Molnár azért akart szándékos

rongálással bosszút állni, mert a szocialista kormány december 26-át

munkanappá, május 2-át pedig munkaszüneti nappá nyilvánította. Hogy ezt

megtorolja – hangzott az ítélet indoklása – december 26-án Molnár a

Szentendréről induló HÉV-vonatot az esztergomi vonatba irányította. A baleset

következtében többen meghaltak és sokan megsebesültek.

A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint a vádlott nem követhette el a terhére

rótt bűncselekményt oly módon, ahogy azt a korabeli perben megállapították.

Mivel négy évtized elteltével már nem lehet megállapítani, hogy kinek a

gondatlansága okozhatta a súlyos balesetet, a Fővárosi Bíróság bizonyítékok

hiányában megsemmisítette a statáriális bíróság ítéletét, és 43 évvel a

kivégzése után bűncselekmény hiányában felmentette Molnár Imrét.

D. P.

 

SUSAN SMITH HALÁLÁT KÍVÁNJÁK (Magyar Hírlap 1995-07-31)

(MTI) Egy szombaton közzétett felmérés szerint Amerikában többen vannak, akik

szerint halált érdemelne Susan Smith, akit két kisgyermeke vízbe fojtásáért

pénteken életfogytig tartó börtönre ítélt a bíróság. A Newsweek megbízásából

készült s a lap augusztus 7-ére dátumozott számában megjelent közvélemény-

kutatás szerint a válaszadók 33 százaléka az anya halálbüntetése mellett tette

le voksát, 28 százaléka ellenezte kivégzését, újabb 9 százalék nem tudott

dönteni – jelentette a Reuter brit hírügynökség. Az oklahomai robbantásos

merénylő, Timothy McVeigh esetében ugyanakkor a válaszadók 79 százaléka volt a

kivégzés mellett, s csupán 16 százalékuk ellenezte a halálos ítéletet.

 

KÍNA: AZ IGAZI TETTEST IS KIVÉGEZTÉK (Magyar Hírlap 1995-08-07)

(MTI) Hét évvel kivégzése után ártatlannak nyilvánítottak Kínában egy

gyilkosság vádjával halálra ítélt személyt, és az igazi gyilkosra is kiszabták

a legsúlyosabb büntetést. Liaoning tartomány legfelsőbb bírósága lopás és

gyilkosság elkövetésében találta bűnösnek Li Hsziuvut, akit 1988 augusztusában

ki is végeztek. Az ítéletet hat hónappal azután hajtották végre, hogy Lit egy

paraszt meggyilkolásának vádjával letartóztatták. Halála után a bíróság újra

elkezdett foglalkozni az üggyel, és egy sor gyanús és nem egyértelmű pontot

talált. Végül, 1991 júliusában megkerült a valódi gyilkos. Őt is halálra

ítélték, és pénteken ki is végezték.

 

LEFEJEZÉS SZAÚD-ARÁBIÁBAN (Magyar Hírlap 1995-08-08)

(MTI) A Szaúd-arábiai Királyságban hétfőn lefejeztek egy

kábítószer-csempészettel vádolt szíriai állampolgárt – jelentette a szaúdi

hírügynökség. A szaúdi belügyi szervek közleménye szerint Mohammad al-Gabavi

hallucinogén tablettákat vitt be törvényellenesen a királyságba. Kivégzésével

130-ra emelkedett az idén Szaúd-Arábiában lefejezettek száma.

 

KIVÉGZÉS TEXASBAN – INJEKCIÓVAL (Magyar Hírlap 1995-08-16)

(Reuter) Halálos injekcióval tegnap kivégezték Vernon Sattiewhite-ot, aki majd'

tíz évvel ezelőtt közvetlen közelről fejbe lőtte korábbi kedvesét. A néhai

szerető 1986-ban San Antonióban (Texas állam) éppen iskolába ment, amikor annak

idején Sattiewhite lelőtte. Az indok: a hölgy kiábrándult szerelméből. A 39

éves Sattiewhite kedd hajnalban kapta az injekciót, és kilenc perccel később

kiszenvedett. Idén Texas államban ő volt a 13., akit kivégeztek.

 

TILTAKOZÁS A LEFEJEZÉSEK MIATT (Magyar Hírlap 1995-08-21)

(Reuter) A török elnök megbízottja vasárnap Dzsiddában átadta a szaúdi

trónörökösnek Szülejmán Demirel üzenetét, amelyben felkéri Fahd szaúdi

uralkodót: vessen véget a kábítószer-csempészet miatt elítélt török

állampolgárok lefejezésének. Az iszlám jog (saria) előírja, hogy gyilkosokat,

kábítószer-csempészeket, fegyveres rablókat és nemi erőszaktevőket nyilvánosan

pallossal kell lefejezni. A hónap elején négy török állampolgárt nyakaztak le

kábítószervád miatt, legalább 20 török vár kivégzésre és húsz másik törököt már

vád alá helyeztek. Szaúd-Arábiában az idén 142 bűnözőt fejeztek le. Abdul Aziz

bin Baz sejk, a szaúdi főmufti viszont leszögezte: országa hatóságai nem

mérlegelhetik külföldi hatalom kérését: a törvény az törvény – a saria szent.

Tansu Ciller török kormányfő azt is fontolóra vette, hogy hazahívja Ankara

szaúdi nagykövetét.

 

ÚJABB KIVÉGZÉSEK KÍNÁBAN (Magyar Hírlap 1995-08-31)

(MTI) Tíz személyt ítéltek halálra és végeztek ki közvetlenül ítélethirdetés

után a dél-kínai Csiejangban – adta hírül szerdán egy helyi napilap. Az AFP

jelentése szerint az eset még múlt pénteken történt, de csak most számolt be

róla a kínai sajtó. A halálraítélteket gyilkosságban, nemi erőszakban és

rablásban találta bűnösnek a bíróság. Az Amnesty International emberi jogi

szervezet adatai szerint tavaly 1791 embert végeztek ki Kínában, míg egy évvel

korábban 1419-et.

 

HALÁLRA ÍTÉLTÉK A FIATALKORÚT (Magyar Hírlap 1995-09-18)

Felzúdulás a Fülöp-szigeteken

Reuter - Óriási felháborodást váltott ki a Fülöp-szigeteken a hír, hogy az Arab

Emírségekben munkaadója előre megfontolt meggyilkolása miatt szombaton halálra

ítélték a 16 esztendős Sarah Balabagant. A fiatal lányt ugyanez az iszlám

bíróság ugyanezért a tettéért – akkor emberölésnek minősítve – idén júniusban

hétesztendei börtönbüntetéssel sújtotta. A bíróság akkor elismerte, hogy

munkáltatója megerőszakolta a lányt és kártérítést is megítélt a védekező

áldozatnak, ám a börtönbüntetés mellett pénzbírságot is kiszabott rá.

A manilai hatóságok mindent el akarnak követni, hogy megmentsék a golyó általi

haláltól Balabagant, aki háztartási alkalmazottként dolgozott az Arab

Emírségekben. Fidel Ramos Fülöp-szigeteki elnök közölte, hogy hajlandó

személyesen közbenjárni a lány életének megmentéséért: Abu Dzabiban követségi

tisztviselők jelezték, az államfőtől, Zájid bin Szultán an Nahaján sejktől

kérnek kegyelmet, ha a fellebbviteli bíróság jóváhagyja a halálos ítéletet.

A per újrafelvételét a júniusi ítéletet követően Zájid sejk rendelte el, miután

Manila diplomáciai csatornákon próbálta elérni a büntetés csökkentését. Abban,

hogy az al-aini iszlám bíróság halálos ítéletet szabott ki a lányra,

megfigyelők szerint szerepet játszhatott az Arab Emírségek zászlajának

közelmúltbeli égetése Manilában.

A muzulmán vallású Balabagan 15 éves volt, amikor 34 késszúrással megölte

munkaadóját, Almas Mohamed al Balusit. Mindvégig azt mondta, hogy tettét

önvédelemből hajtotta végre, miután Balusi megerőszakolta.

A 4 milliónyi, külföldön dolgozó Fülöp-szigeteki vendégmunkások érdekvédelmi

szervezete felszólította Fidel Ramos elnököt, hogy a "barbár ítélet" nyomán

nyilvánítsa az Arab Emírségeket a vendégmunkások számára veszélyes övezetnek.

Egyúttal tiltakozó akciókra hívott fel. Ma az elképzelések szerint az Arab

Emírségek zászlóját égetik el az ország manilai nagykövetsége előtt.

Márciusban Szingapúrban hajtottak végre halálos ítéletet az ugyancsak

háztartási alkalmazottként dolgozó Flor Contemplacionon, akit kétszeres

gyilkosság miatt akasztottak fel. A kivégzést országszerte tiltakozások

követték, amelyek arra késztették Ramost, hogy visszahívja országa szingapúri

nagykövetét.

 

ÚJABB KIVÉGZÉS AZ USA-BAN (Magyar Hírlap 1995-09-29)

(MTI) Az Egyesült Államok Virginia államában szerdán éjszaka méreginjekcióval

kivégezték az 54 éves Dennis W. Stocktont, akit egy 1978-ban elkövetett

bérgyilkosság miatt ítéltek halálra. Stocktont egy 18 esztendős fiú 1978-ban

történt meggyilkolásában találta bűnösnek a bíróság, s bizonyítottnak látta,

hogy Stockton 1500 dollárt kapott a gyilkosságért. Az elítélt ügyvédei a múlt

héten hiába kérvényezték a kivégzés elhalasztását. Azzal támasztották alá

kérvényüket, hogy perdöntő vallomások birtokába jutottak, amelyek szerint a

gyilkosságot Stockton egyik közeli ismerőse, Randy Bowman követte el, aki 1983-

ban a vád koronatanúja volt az ügyben. Bowman volt felesége, fia és egy korábbi

barátja is azt vallotta, hogy a férfi többször eldicsekedett azzal: ő maga ölte

meg a fiút. Az amerikai hírügynökség jelentése szerint idén már 43

halálraítéltet végeztek ki az Egyesült Államokban, s ez rekordnak számít: a

halálbüntetés egyes államokban történt visszaállítása óta.

 

TIZENKÉT ÚJABB KIVÉGZÉS KÍNÁBAN (Magyar Hírlap 1995-10-04)

(AFP) Tizenkét kínait végeztek ki az október elsejei nemzeti ünnepet

hagyományosan megelőző bűnözésellenes kampány során a múlt héten – közölték

kínai tartományi lapok. A kivégzettek közül heten Csiangszu, öten pedig

Ningszhia tartományból származtak, és gyilkosságokkal, valamint rablással

vádolták őket. Ugyancsak az ünnepet megelőző kampány keretében nyolc másik

bűnözőt tizennyolc hónaptól húsz évig terjedő börtönbüntetéssel sújtottak

különböző cselekményekért.

 

A 100. TEXASI KIVÉGZÉS (Magyar Hírlap 1995-10-06)

(MTI) A századik kivégzést hajtották végre szerdán Texas államban 1982 óta. Az

ötvenéves Harold Joe Lane-t rablásért és egy tinédzser lány meggyilkolásáért

ítélték halálra. A halálbüntetést méreginjekcióval hajtották végre, amelynek

beadása után hat perccel halt meg az elítélt. Texasban az idén a mostani

kivégzéssel együtt összesen 15 személyen hajtották végre a legsúlyosabb

ítéletet.

 

NIGÉRIÁBAN KIVÉGEZTÉK A KILENC EMBERJOGI AKTIVISTÁT (Magyar Hírlap 1995-11-11)

Reuter/MTI - Az erőteljes nemzetközi tiltakozás és a Brit Nemzetközösség új-

zélandi csúcsértekezletén elhangzott hasonló értelmű állásfoglalások ellenére

Nigériában tegnap kivégeztek kilenc emberi jogi aktivistát, köztük Ken Saro-

Wiwa írót, akiket gyilkosság vádjával ítéltek el.

Az elítélteket kelet-európai idő szerint délelőtt akasztották fel, majd négy

órával később már el is temették őket. Ken Saro-Wiwa és társai ellen az volt a

vád, hogy meggyilkolták a Nigériai ogoni törzs négy vezetőjét, akik mérsékelt

álláspontot képviseltek Sani Abacha tábornok katonai rezsimjével szemben. Wiwa

az ogoni nép túléléséért küzdő mozgalom vezetőjeként népe önrendelkezéséért és

azt ott gazdálkodó Shell olajcég ellen emelt szót, követelve, hogy a Shell

kártalanítsa az ogoniakat az általa okozott környezetszennyezésért.

A kivégzések hírére az Európai Unió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia,

Franciaország és több más állam felháborodását fejezte ki, s tiltakozott

Nigériánál. Az afrikai ország képviselője azonban azzal vágott vissza a

Biztonsági Tanácsban, hogy egyes államok beavatkoznak országa belügyeibe és "a

világ rendőrének" képzelik magukat.

 

KIVÉGZÉSI REKORD AZ USA-BAN (Magyar Hírlap 1996-01-02)

(MTI) A halálbüntetés 1977-ben történt visszaállítása óta az idén végezték ki

az Egyesült Államokban a legtöbb elítéltet, szám szerint ötvenhat foglyot. A

kivégzések növekedésével egy időben viszont tovább gyarapodott a gyilkosság

elkövetése miatt halálbüntetéssel sújtott elítéltek tábora is: számuk a januári

2976-ról december végére 3100-ra növekedett. A The Washington Times című lap

szombati számában közzétett összesítés szerint a legtöbb kivégzést Texasban

hajtották végre – tizenkilenc gyilkos nyerte el végső büntetését –, viszont a

legtöbben, nevezetesen négyszázhuszonketten Kaliforniában sínylődnek a

siralomházban, mivel az államban két éve nem volt kivégzés.

 

A BÍRÓSÁG TÖRVÉNYTELENNEK ÍTÉLTE A CEAUSESCU HÁZASPÁR KIVÉGZÉSÉT

(Magyar Hírlap 1996-01-12)

Újrajátszották a '89-es eseményeket

MH-Bukarest - Nikolae Ceausescu egykori román pártvezért és államfőt

törvénytelenül ítélték halálra, és végezték ki 1989-ben. Ez derült ki a

Ceausescu-per rekonstruálása után Romániában.

Bukarestben csütörtökön került sor Ceausescuék perének "újrajátszására". Amint

a szervezők, valamint a per alkalmával megszólalók több ízben nyomatékosan

hangsúlyozták, nem Ceausescuék bűnösségét kívánták kivizsgálni, hanem arra

kerestek választ, törvényes keretek között került-e sor hatévvel ezelőtt a

perre és a kivégzésre.

A vád képviselői leszögezték, hogy tulajdonképpen a per perét tartották meg

most Bukarestben. Az esküdtszék 11 tagból állt, a korabeli forradalmi események

legismertebb képviselői, jelenleg különböző forradalmi szervezetek vezetői

kaptak helyet benne. Ők alkották a Forradalom Erkölcsi Bíróságát. A vád két

képviselője közel két órán át sorolta a per során elkövetett törvénysértéseket,

bebizonyítva, hogy 1989-ben súlyosan megszegték a bűnvádi törvénykezést.

Rámutattak: a rendkívüli katonai bíróság létrehozása is szabálytalan volt,

hiszen az erről szóló rendeletet Ion Iliescu nem írhatta alá a Nemzeti

Megmentési Front Tanácsának elnökeként, mivel csak két nappal azt követően

választották meg e tisztségbe. Ceausescuéknak emellett nem biztosították a

fellebbezés, a védelem, a kegyelemkérés jogát. Mindezért, szerintük, teljesen

semmisnek kell nyilvánítani az 1989. december 25-ei pert.

A védelem részéről meghallgatták a jelenleg Tunéziában nagyköveti tisztséget

betöltő Gelu Voican Voiculescu videón bejátszott tanúvallomását is. Voiculescu

1989-ben a forradalmi állam harmadik embere volt, tulajdonképpen

miniszterelnök-helyettesi tisztséget töltött be. Mostani vallomásában a

rendkívüli helyzetre, a terroristák támadásaira, és arra hivatkozott, hogy a

diktátor kivégzése elrettentően hatott híveire, akik ezt követően be is

szüntették akcióikat. A védelem két ügyvédje elismerte a törvényszegések

tényét. Ugyanakkor hozzátette, a per lefolytatói azokat a kommunista

törvényeket sértették meg, amelyek nyomán ártatlanokat ítéltek el, és amelyeket

maguk a forradalmárok, az esküdtszék tagjai is többszörösen áthágtak decemberi

cselekedeteikkel. A fő kérdés azonban, amely kimondva-kimondatlanul is ott

lebegett a teremben, így fogalmazható meg: forradalom vagy államcsíny történt-e

1989-ben? A vita sokakat még mindig nagyon érzékenyen érint, ezt bizonyítja a

per során kirobbant incidens is. A történteket forradalomnak tekintő Iliescu-

párti hívek kis híján ölre mentek az államcsínyről beszélő ellentáborral, és

egy adott pillanatban úgy tűnt, a per botrányba fullad.

Az esküdtszék a kora délutáni órákban vonult vissza tanácskozásra, és rövid

időn belül meghozta ítéletét. Ennek indoklásában voltaképpen mindenben

egyetértettek a vád által felhozott érvekkel, és ezeknek megfelelően

törvénytelennek mondták ki a Ceausescuék halálos ítéletéhez vezető pert.

Egyúttal határozatban kérték a per megfellebbezésének és újrafelvételének

megindítására a főügyészséget.

Bogdán Tibor

 

ÚJABB KIVÉGZÉSEK KÍNÁBAN (Magyar Hírlap 1996-01-22)

(MTI) Tizennégy bűnözőt végeztek ki pénteken a dél-kínai Sencsenben fegyver- és

kábítószer-kereskedelem, valamint prostitúcióra kényszerítés vádjával. A

halálos ítéletet a különleges gazdasági övezet központjának számító város egyik

terén nyilvánosan hirdették ki, az elítélteket onnan vitték a kivégzőhelyre –

jelentették a szombati hongkongi lapok. Ugyancsak az összegyűlt hallgatóság

előtt közölték 23 további bűnözővel, hogy felfüggesztett halálbüntetésre,

életfogytiglani, illetve különböző időtartamú szabadságvesztésre ítélték őket.

 

CSOPORTOS KIVÉGZÉS KÍNÁBAN (Magyar Hírlap 1996-01-24)

(MTI) Húsz embert ítéltek halálra és végeztek ki nyomban az ítélethirdetés után

a kelet-kínai Nankingban. Mint az Új Kína című napilap beszámolt róla, az

ítéleteket január 19-én hajtották végre. Az AFP által idézett lapjelentés

szerint az elítélteket nemi erőszak elkövetéséért és gyilkosságért végezték ki.

1983 óta ez volt a legnagyobb tömeges kivégzés az ázsiai országban.

 

HÚSZ ÉV UTÁN ISMÉT KIVÉGZŐOSZTAG (Magyar Hírlap 1996-01-27)

Sortűz a halálraítéltre az USA-ban

MH/Reuter - Egy ötfős kivégzőosztag a Utah állambeli Draperben pénteken

végrehajtotta a halálos ítéletet a gyermekgyilkos John Albert Tayloron. A

tengerentúlon nem annyira a kivégzés keltett figyelmet, mint annak módja: az

Egyesült Államokban ugyanis 1977 óta először kivégzőosztag hajtotta végre a

halálos ítéletet.

A 36 esztendős Taylort egy 11 éves kislány megerőszakolása és meggyilkolása

miatt sújtották a legszigorúbb büntetéssel. Az amerikai államok egy részében ma

is a halálbüntetés számít a legsúlyosabb ítéletnek.

Utah államban az elítéltek két halálnem, a halálos injekció és a kivégzőosztag

között választhatnak. Taylor az utóbbi mellett döntött, mert – mint mondta – a

golyók drágábbak, mint az injekció, és többet ártanak Utah állam hírnevének.

Mivel ez a kivégzési mód ritka, a halálos ítéletet ellenzők – akiknek nem sok

sikerélményük volt az elmúlt években – most támadásba lendültek. "A legtöbb

kivégzés nem kap ekkora figyelmet. Hozzáedződtünk már ezekhez" – mondta Joe

Baker, az Amnesty International nevű emberi jogi szervezet amerikai

képviseletének igazgatóhelyettese.

Taylor utolsó perceiről a kivégzésen jelen lévő kilenc tudósítótól

értesülhetett a közvélemény. A férfit – aki utolsó kívánságként pizzát

fogyasztott a cellájában – bekötött szemmel állították az ötfős kivégzőosztag

elé, amelynek tagjai egyenként 300 dolláros "honoráriumban" részesültek. A

kijelölt rendőrök fegyvereikkel a halálraítélt szívén elhelyezett fehér kört

vették célba. A kivégzőosztag egyik tagjának a fegyverébe hagyományosan

vaktöltényt tesznek, anélkül, hogy elárulnák, kiébe. Így a büntetést

végrehajtók abban bízhatnak, hogy nem az ő fegyverükből származnak a halált

osztó golyók.

 

KIVÉGZÉS ADÓCSALÁSÉRT KÍNÁBAN (Magyar Hírlap 1996-02-13)

(MTI) Adócsalásért végeztek ki egy sencseni üzletembert hétfőn Kínában. A

halálraítélt Ku Csao-ming a vád szerint mintegy 160 ezer dollárnyi összeget

vágott zsebre kiviteli adó elsikkasztása révén. Ugyanebben az ügyben egy másik

vezetőt is halálra ítéltek, de az ő büntetésének végrehajtását két évre

felfüggesztették. Egy hongkongi üzletember korábban hasonló ügyben

életfogytiglani szabadságvesztést kapott.

 

KIVÉGZÉS KALIFORNIÁBAN (Magyar Hírlap 1996-02-24)

(AP) Méreginjekcióval kivégeztek egy 14-szeres gyilkost pénteken Kaliforniában.

Az ítéletet az áldozatok hozzátartozóinak jelenlétében hajtották végre San

Quentinben. A 49 éves William Bonin 14 fiút, illetve fiatalembert gyilkolt meg,

s megcsonkított holttestüket a dél-kaliforniai autóutak mentén hagyta.

 

NYILVÁNOS AKASZTÁS SZÍRIÁBAN (Magyar Hírlap 1996-03-26)

(MTI) Hét embert halálra ítéltek és nyilvánosan kivégeztek Szíriában. Az

elítélteket a Damaszkusztól 80 kilométerre északra lévő Jabrudban akasztották

fel, ugyanazon a településen, ahol a gyilkosságokat elkövették – adták hírül a

szíriai lapok. A hét kivégzett még februárban elrabolt egy ékszerészt annak

lányával és vejével együtt. A családtól tizenegy kilogramm aranyat is elloptak.

Három nappal tettük elkövetése után valamennyiüket elfogták.

 

ZAVARGÁSOKTÓL TARTANAK BAHREINBEN (Magyar Hírlap 1996-03-28)

(Reuter) A bahreini rohamrendőrség lezárta azt a főváros közelében fekvő síita

falut, ahol tavaly megöltek egy rendőrt. Feltételezett tettesét, egy

kormányellenes aktivistát, kedden végezték ki. A rendőrök járművei több más

településen is sűrűn járőröznek, hogy megakadályozzák az esetleges

zavargásokat. Ez volt egyébként az első kivégzés 1994 decembere óta, amikor a

síita többség elégedetlensége felszínre tört a szunnita kisebbség uralmával

szemben.

 

MIT AKAR A MAGYAR NÉP? (Magyar Hírlap 1996-04-30)

Sárszentmihály polgármestere aláírás-gyűjtési kampányba kezdett. Népszavazást

akar arról, visszaállítsák-e Magyarországon a közelmúltban eltörölt

halálbüntetést. A polgármester a halálbüntetés híve, amit az A 3 televízió

vitaműsorában családi tragédiájával indokolt. Fia gyilkosság áldozata lett,

ráadásul gyilkosai már korábban is öltek. A gyászoló apa számára

elfogadhatatlan az a lehetőség, hogy egy nap az utcán találkozhat a

büntetésüket egyszer majd letöltő bűnözőkkel.

A halálbüntetést pártolók és ellenzők vitája évszázadok óta tart, és a mai

napig megosztja a civilizált társadalmakat. Az érvek tengere mindkét oldalon

végső soron egy-egy alapfelfogásra szűkíthető le. Az egyik: a társadalom

védelmében alkalmazandó a "szemet szemért, fogat fogért" elv. A másik: mi

jogosít fel egy emberi lényt arra, hogy elvegye egy másik emberi lény életét?

Aligha várhatta hát valaki is, hogy új érveket fog hallani. De hallott. Sajnos

a halálbüntetés híveitől.

A polgármester és a vele azonos állásponton lévő másik két személy szerint a

magyar nép akarja a halálbüntetést. Ez persze sejthető volt. Nem meglepetés,

hogy ismét akadt három ember, aki tudja, mit akar a magyar nép. Íme néhány az

"érveik" közül. A magyar politikusoknak fontosabb az európai tagság, mint az

emberélet. Függetlenségünk megkívánja, hogy a halálbüntetés kérdésében ne az

Európa Tanács döntsön helyettünk. Eddig csizmák diktáltak Magyarországon, most

multinacionális intézmények. Az amúgy mély gyászában is méltósággal viselkedő

polgármester pedig kijelentette: ha egy népszavazás a halálbüntetés ellen

döntene, ő azt is szégyellné, hogy magyar. Továbbra is tiszteletben tartva az

apai fájdalmat, azért, ha egy országban nem akasztanak, nem ültetnek

villamosszékbe elvetemült, mégis hús-vér embereket vagy nem injekcióznak

szívbénulást okozó anyagot senki vénájába, az nem feltétlenül szégyellnivaló.

A vitában a halálbüntetést ellenzők hiába igyekeztek világossá tenni

álláspontjukat. A racionalitás törvényszerűen elbukik ott, ahol a népre

hivatkozás a legfőbb érv, és a függetlenség mércéje az, hogy egy ország "beáll

a sorba", és követi az új civilizációs normákat vagy büszkén az ellenkező

irányba tart.

A halálbüntetés ellenzői szerint talán egyetlen érv szólhatna a kivégzés

mellett. Az, ha valóban elrettentő hatású lenne. Ennek bizonyításával azonban

továbbra is adósak a halálbüntetés hívei, miként a műsor vendégei is azok

maradtak. A polgármester által említett pszichológiai magyarázat, miszerint a

bűnöző fél a halálbüntetéstől, sántít. Bírák, ügyészek a megmondhatói, hogy nem

fél, mert abban a hitben öl, hogy nem bukik le. És a számok sem támogatják a

teóriát. Az USA sok államában van halálbüntetés, mégis évi 25 ezer gyilkosságot

követnek el. Azok az amerikai államok pedig, amelyek a legtöbb elítéltet végzik

ki, az elkövetett gyilkosságok számát tekintve is az élcsoportban vannak.

Ezzel szemben a már említett filozófiai megfontoláson kívül bőséges, ugyancsak

amerikai tapasztalat szól a halálbüntetés ellen. Talán a legfőbb: az

igazságszolgáltatás gépezetébe csúszó hiba a kivégzéssel jóvátehetetlen lesz.

Egy ártatlan ember az életével fizet érte. További jól ismert és bizonyított

érvek. Ítéletkor élet vagy halál függhet a vádlott bőrszínétől, megjelenésétől,

anyagi helyzetétől, attól, hogy ki volt az áldozat, és végül, de nem

utolsósorban az ügyvédi munka minőségétől. Nem véletlen hát, hogy az Egyesült

Államokban is sokan nemcsak barbár, de veszélyesen szubjektív ítéletnek is

tartják a halálbüntetést.

Az A 3 televízió műsorvezetője a következő szavakkal búcsúzott a nézőktől. Az,

hogy egy gyilkost büntetésének letöltése után szabadon engednek, a "lakosság

átverése, és ennél jobb zárszót nem találhattunk volna". Ezzel a műsorvezető

maga bizonyította: a halálbüntetés túlságosan komoly dolog ahhoz, hogy

emberekre lehessen bízni.

Bruck András

 

LEFEJEZÉSEK SZAÚD-ARÁBIÁBAN (Magyar Hírlap 1996-06-01)

(Reuter) Szaúd-Arábiában tegnap lefejezték azt a négy elítéltet, akiket

bűnösnek találtak az amerikai katonai kiképzőbázis elleni tavaly novemberi

merénylet elkövetésében. Az ítéletet a belügyminisztérium közleménye szerint a

fővárosban, Rijádban hajtották végre. A Szaúd-Arábiában érvényben lévő szigorú

iszlám jog, a sarija lehetővé teszi a nyilvános kivégzéseket gyilkosság,

rablás, drogcsempészet és más súlyos bűnök megtorlására. A négy elkövető a

szaúdi televízió szerint bevallotta, hogy részt vett a merénylet kitervelésében

és végrehajtásában, amely öt amerikai és két indiai halálát, s hatvan ember

sebesülését okozta.

 

KÍNAI KIVÉGZÉSEK (Magyar Hírlap 1996-06-13)

(MTI) A szerdai pekingi lapok újabb 100 kivégzésről számoltak be. Az április

végén meghirdetett újabb bűnözés elleni kampány során kivégzettek száma ezzel

megközelítette az ötszázat – idézte az AFP a kínai sajtójelentéseket. Az 1983-

ban meghirdetett bűnüldözési kampányban hivatalos adatok szerint is több mint

háromezer embert végeztek ki Kínában.

 

HALÁLBÜNTETÉSSEL A GYILKOSSÁGOK ELLEN (Magyar Hírlap 1996-07-15)

Sokszor téma napjainkban az életvesztés.

Július 4-ei rovatukban Kézdi László népszavazást javasolt a halálbüntetésről. A

június 10-ei Magyar Hírlapban Dönthet-e a nép? cím alatt a miniszterelnök

jelenti ki: "A halálbüntetés visszaállítása olyan kérdés, amelyről érdemes

népszavazást tartani, ha erre van jogi lehetőség. Vastagh Páltól megtudtuk,

hogy az Alkotmánybíróság 1990 októberében eltörölte a halálbüntetést.

Magyarország 1992-ben csatlakozott az európai emberjogi egyezményhez és az

ehhez kapcsolódó kiegészítő jegyzőkönyvek tiltják a halálbüntetés

alkalmazásának lehetőségét.

Kérdésem: mi a fontosabb egy társadalom számára; az egyezmények vagy

állampolgárainak biztonsága?

A halálbüntetést ellenzők érve az, hogy amikor nálunk még volt ilyen, az sem

oldotta meg a bűnözést.

Önök június 11-én táblázaton mutatták be, milyen halálos ítéleteket hajtottak

végre hazánkban 1963 és 1988 között. A legtöbbre 1964-ben került sor, szám

szerint tízre!

Figyelembe véve a jelenlegi bűnözési statisztikát, ma már biztosan nem lenne

elég tíz kivégzés. Hogy mennyi lenne elég, az a bűncselekmények számától

függne.

Ami a halálbüntetés visszatartó erejét illeti, arról azt gondolom, hogy ezek a

hidegvérű gyilkosok nagyon gyávák, ha saját életükről van szó! Az ember az

élete elvételétől fél a legjobban, és csak ez lehet az igazi visszatartó erő a

bűnözéssel szemben! Állítom: ha ezt az elvet alkalmaznák, a kezdeti időszak

nagyobb számú kivégzése mindenképpen elrettentő hatású lenne, vagyis ha

halálbüntetéssel harcolnánk az élet elleni bűncselekmények ellen, feltétlenül

meg volna az elrettentő hatás.

Jelenleg az a gyakorlat, hogy az igen súlyos bűnesetek elkövetőire

életfogytiglani büntetést szabnak ki. Az a tapasztalat, hogy a bűnözői tudatot

időleges börtönbüntetéssel nem lehet átrendezni. Például szolgálnak azok az

esetek, amikor néhány nap szabadságra haza engedik az elítélteket, akik közül

ezalatt számosan újabb bűncselekményt visznek véghez, betöréstől a

gyilkosságig.

Dr. Veress Sándor

Szeged

 

AZ ÜGYÉSZ HALÁLT KÉR CSON TU HVANRA (Magyar Hírlap 1996-08-06)

(Reuter) Halálbüntetést kértek az ügyészek hétfőn Cson Tu Hvanra, Dél-Korea

egykori diktátorára, utódjára, Ro Te Vura pedig életfogytiglan tartó

börtönbüntetés kiszabását – jelentette a szöuli televízió. A két volt tábornok-

elnököt tavaly év végén vették őrizetbe, és először korrupció, majd nem sokkal

később lázadás szítása és hazaárulás miatt emeltek vádat ellenük. Bár várható

annak kimondása, hogy a vádlottak bűnösek e két vádpontban, a halálbüntetés

végrehajtása valószínűtlen. Dél-Koreában egyébként is ritkán fordul elő

kivégzés.

 

REHABILITÁCIÓK BULGÁRIÁBAN (Magyar Hírlap 1996-08-28)

(MTI) A bolgár legfelsőbb bíróság semmisnek nyilvánította a második világháború

utáni "népbíróságnak" az egykori régenstanács tagjai és három volt bolgár

miniszterelnök ellen hozott halálos ítéleteit, valamint tíz királyi tanácsosra

és 35 miniszterre kirótt különböző mértékű börtönbüntetéseit. A régenstanács

három tagját, a Szász–Koburg–Gotha családból való Kirill herceget (III. Borisz

cár fivérét), továbbá Bogdan Filov miniszterelnököt és Nikola Mihov

hadügyminisztert, akik az 1943. augusztus 28-án rejtélyes körülmények között

elhunyt uralkodó fia, a kiskorú II. Simeon cár helyett kormányoztak, 1945

februárjában ítélték halálra. A három, ugyancsak kivégzett miniszterelnök,

Konsztantyin Muravjov, Ivan Bagrjanov és Dobri Bozsilov III. Borisz cár halála

után irányította a bolgár kormányokat az 1944. szeptember 9-ei kommunista

hatalomátvételig.

 

AKASZTÁS SZINGAPÚRBAN (Magyar Hírlap 1996-09-30)

(MTI) Szingapúrban elutasították annak a hat férfinak a kegyelmi kérvényét,

akik heroinnal és marihuánával kereskedtek, s felakasztották őket. A pénteken

történt kivégzésekkel együtt összesen már 140 embert fosztottak meg életüktől

az országban, amelynek törvénykezése kötelező halálos ítéletet ír elő már 15

gramm heroin birtoklásáért is. Az a tény, hogy valakinél kábítószer van, már

kereskedelemnek számít, és a vádhatóságnak nem kell az eladást bizonyítania.

 

ELMARADT A HALÁLOS INJEKCIÓ (Magyar Hírlap 1996-12-19)

Reuter - Az amerikai legfelsőbb bíróság elhalasztotta Joseph O'Dell kivégzését,

amelyet tegnap kellett volna végrehajtani halálos injekció beadásával Virginia

államban. A férfit brutális gyilkosság és nemi erőszak miatt ítélték el.

A bíróság bejelentette, hogy megvizsgálja O'Dell beadványát, és a jövő hónapban

eldönti, hogy tárgyalja-e az ügyet. A tizenegy évvel ezelőtt elkövetett bűntett

tárgyalása óriási vihart kavart Amerikában. A vádlott O'Dellnek az Internet

segítségével sikerült a közvélemény és a sajtó figyelmét magára vonnia. Ennek

nyomán még II. János Pál pápa is közbenjárt az ügyben, kegyelmet kérve a

vádlottnak, akit az áldozat vérének és a saját ruháján talált vérnyomoknak az

azonosítása alapján ítéltek el. Mivel a gyilkosságnak nem voltak szemtanúi, az

ügyet a laboratóriumi vizsgálatok döntötték el. Évekkel a gyilkosság után

azonban modernebb eljárással vizsgálták felül a korábbi eredményeket, ezúttal a

DNS-molekulákat azonosítva O'Dell ruháján. A kapott eredményt most mind a vád,

mind a védelem a maga álláspontjának igazolásaként értelmezi. Egyes szakértők

véleménye szerint azért nem egyértelmű a DNS-vizsgálat eredménye, mert a

vérminta már megromlott O'Dell ruháján.

 

KIVÉGZÉSEK KÍNÁBAN (Magyar Hírlap 1997-01-03)

(MTI) Kínában 33 bűnözőt végeztek ki az elmúlt napokban. Kujcsou tartományban

az elmúlt héten 22 emberen hajtották végre a halálos ítéletet, de a

közleményből nem derült ki, hogy milyen bűnökért ítélték őket a legsúlyosabb

büntetésre. Kuangtung tartományban 11 – gyilkosságért, rablótámadásért, nemi

erőszakért és emberrablásért elítélt – bűnözőt végeztek ki.

 

HÁRMAS KIVÉGZÉS ARKANSASBAN (Magyar Hírlap 1997-01-09)

(Reuter) Másodszor kerül sor hármas kivégzésre az Egyesült Államokban, amióta

1974-ben visszaállították a halálos ítéletet. Az ítéletet közép-európai idő

szerint ma hajnalban kellett végrehajtani Arkansas állam egyik börtönében. Az

első hármas kivégzésre 1994-ben került sor, ugyancsak Arkansasban. A kivégzésre

várók közül a 49 éves Paul Ruizt és a 47 éves Earl Dentont azért ítélték el,

mert 1977-ben meggyilkoltak két rendőrt, a 30 éves Kirt Wainwrightnek pedig egy

bolti eladó 1988-as meggyilkolásáért kell bűnhődnie.

 

NYILVÁNOS KIVÉGZÉS VÁRHAT AZ ÁPOLÓNŐKRE (Magyar Hírlap 1997-01-15)

Reuter - Nyilvános lefejezés lehet a sorsa annak a két brit ápolónőnek, akiket

Szaúd-Arábiában tartóztattak le egy ausztrál társuk meggyilkolásának vádjával.

A 31 éves Lucille McLauchlan és a 41 éves Deborah Parry először beismerték,

hogy megölték az 55 éves Yvonne Gilfordot, akit a Fahd király kórház

nővérszállásán találtak holtan. A szerencsétlen ápolónőbe négyszer beleszúrtak,

kalapáccsal verték össze, majd megfojtották. A vádlottak azonban korábbi

vallomásukat visszavonták, és ártatlannak vallják magukat.

A nőkkel jól bánnak, s bár a muzulmán szokásoknak megfelelően hosszú fekete

ruhát adtak rájuk, fedetlen fővel járhatnak, s nem voltak megbilincselve. A

muzulmán törvénykezés értelmében ha egy háromtagú bíróság bűnösnek találja

őket, büntetésük nyilvános lefejezés lehet.

Az áldozat családjának joga van kegyelmet kérni számukra "vérpénz" fejében,

amit a gyilkosoknak kell fizetniük, Gilfordék azonban nem hajlandók erre. Az

első ítélet alól van fellebbezési lehetőség. A szaúdi jogi szakértők szerint jó

esély van arra, hogy ha a bíróság el is ítéli a két angol nőt, nem fejezik le

őket.

 

ÉLETFOGYTIGLAN VAGY A HALÁL? (Magyar Hírlap 1997-02-15)

(MTI-Pan) Oroszország szünetelteti a halálra ítéltek kivégzését, eleget téve

ígéretének, amelyet az Európa Tanácsnak tett felvételekor, de a halálra és az

életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt rabokat olyan sanyarú körülmények

között tartja fogva, hogy többük a megváltó halált kéri magának. Az elnöki

kegyelemben részesülők 20 százaléka protestál halálbüntetésének életfogytiglani

szabadságvesztésre változtatása ellen. A kegyelmi bizottsághoz rendszeresen

érkeznek olyan levelek, amelyeknek életfogytiglanra ítélt írói maguk sürgetik

saját kivégzésüket.

 

REHABILITÁCIÓ 54 ÉV MÚLTÁN? (Magyar Hírlap 1997-04-05)

Franziska Jägerstätter osztrák parasztasszony a berlini tartományi bíróság

ügyészségéhez fordult, hogy 54 évvel ezelőtt halálraítélt és kivégzett férjének

ítéletét mondja ki semmisnek. A férfit a hitleri vészbíróság azért sújtotta

halállal, mert vallási meggyőződésből megtagadta a háborús szolgálatot. Az

özvegy azóta harcol férje igazáért, de a német bíróságok mindeddig

elutasították. A 84 éves Franziska újra meg újra próbálkozik férje - aki

különben májusban lett volna 90 éves - becsületének helyreállításáért. Amilyen

gyorsan őrölnek az igazságszolgáltatás malmai, kiderülhet, hogy még az

unokáknak is lesz módjuk felvenni velük a harcot.

 

UKRAJNÁBAN MÉGIS KIVÉGEZNEK (Magyar Hírlap 1997-04-14)

(MTI) Ukrajnában tavaly 169 halálos ítéletet hajtottak végre annak dacára, hogy

a szovjet utódállam az Európa Tanácsba történt 1995. novemberi felvételekor

ígéretet tett arra, hogy leállítja a kivégzéseket. Ukrajnában közvetlenül az

ET-tagság elnyerése után időlegesen leállították a kivégzéseket, néhány

hónappal később viszont azokat újra megkezdték. A halálbüntetés eltörlésének

Ukrajnában erős ellentábora van nemcsak a honatyák, hanem az egyszerű

állampolgárok körében is, akiket megrémiszt az a korábban ismeretlen

erőszakhullám, amely a Szovjetunió felbomlása után elárasztotta az országot.

Újabban egyes kormánytisztviselők is bírálják a halálos ítélet megszüntetésének

tervét, arra figyelmeztetvén, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdő államnak

nincsenek eszközei a börtönhelyek számának növelésére. Leonyid Kucsma elnök

tavaly különbizottságot állított fel a halálbüntetés megszüntetésének

előkészítésére, de a vonatkozó törvény parlament által elfogadására nem

állapítottak meg határidőt. A Human Rights Watch/Helsinki nemzetközi emberi

jogi csoport idén januárban nyilatkozatban követelte Ukrajna kizárását az ET-

ből, mivel az ország nem teljesíti vállalását.

 

KIVÉGZÉS TEXASBAN (Magyar Hírlap 1997-05-22)

(Reuter) Húsz évvel tettének elkövetése után, kedd este kivégezték Texasban

Clarence Lackeyt. A tettes 1977-ben elrabolt, majd megerőszakolt és brutálisan

meggyilkolt egy nőt. A gyilkosság előtt mindössze öt hónapot töltött

szabadlábon, korábban nemi erőszakért került rács mögé. Az amerikai államban

1980-ban fogadták el az új törvényt a halálbüntetés visszaállításáról. Azóta

120 esetben hajtották végre a legsúlyosabb ítéletet. Lackeyt méreginjekcióval

végezték ki.

 

KU-KLUX-KLAN-TAG KIVÉGZÉSE (Magyar Hírlap 1997-06-07)

(MTI) Alabama amerikai szövetségi államban - 1913 óta először - kivégeztek egy

fehér embert egy fekete meggyilkolásáért. A 42 éves Henry Francis Hayesre a

fajüldöző Ku-Klux-Klan tagja volt. A legsúlyosabb büntetést azért kapta, mert

bűnösnek találták Michael Donald 1981-ben történt meggyilkolásában.

 

KIVÉGZÉSEK SZINGAPÚRBAN (Magyar Hírlap 1997-07-05)

(MTI) Szingapúrban halálra ítéltek egy indonéz és egy szingapúri férfit, mert

590 gramm marihuánát árusítottak. Felakasztottak még egy szingapúri férfit 31

gramm heroin eladásáért. A délkelet-ázsiai törpe állam drogellenes törvénye

kötelezően halálos ítéletet ró ki minden 18 évnél idősebb személyre, akit 15

grammnál több heroin, 30 grammnál több morfium vagy 500 grammnál több marihuána

eladásában bűnösnek találnak. 1975 óta 290 embert végeztek ki, nagyobb részüket

kábítószer-kereskedelemért.

 

KIVÉGEZTÉK PALERMO DÍSZPOLGÁRÁT (Magyar Hírlap 1997-07-25)

(MH) Szerdán Virginia államban halálos injekcióval kivégezték Joseph Roger

O'Dellt. Az 54 éves O'Dell 1985-ben megerőszakolt, megkínzott és megfojtott egy

virginiai titkárnőt, Helen Schartnert. O'Dell ártatlannak vallotta magát, és

kivégzése előtt áldozatának fiához fordulva azt mondta: "Eddie, én nem öltem

meg az anyádat". O'Dell kivégzése ellen szót emelt II. János Pál pápa, Romano

Prodi olasz kormányfő és számos olasz politikai vezető. O'Dell ugyanis Palermo

díszpolgára volt, és kívánságára ott is fogják eltemetni.

 

JUSTIZMORDOK (Magyar Hírlap 1997-07-26)

A véletlen úgy hozta, hogy történetesen egyazon napon jelent meg a

világsajtóban két hír. Az egyik arról szólt, hogy Genf városa rehabilitált egy

1659-ben kivégzett nőt, akiből annak idején kínzásokkal csikarták ki a

vallomást, mely szerint ő igenis boszorkány. A genfiek akkoriban, úgy látszik,

még nem hallottak egy bizonyos Könyves Kálmánról, sem arról, hogy boszorkányok

pedig nincsenek... A másik hír az Egyesült Államokból érkezett: több mint tíz

esztendőnyi fogva tartás után kivégeztek egy gyilkossággal vádolt férfit,

bizonyos Joseph Roger O'Dellt, akit az esküdtszék halálra ítélt. Annak ellenére

végezték ki, hogy a bűnösségére vonatkozó cáfolhatatlan bizonyítékok nem álltak

az ügyész rendelkezésére, s hogy még kivégzése előtt is szilárdan hajtogatta:

nem ő ölte meg Helen Schartner titkárnőt. Nem használt sem a pápa, sem Teréz

anya közbenjárása: a föltehetőleg vétlen férfit több mint egy évtizednyi

idegölő rabság után örökre elaltatták. Még nem volt 55 éves.

Amint látható, az Egyesült Államokban nem középkori módszerek szerint intézik a

perbe fogottak ügyeit, nem kínozzák addig a vádlottat, míg csak mindent

"önként" be nem ismer. Némely szövetségi államban még beismerés sem szükséges

az ártatlanok kivégzéséhez, elég egy befolyásolható esküdtszék könnyelmű

döntése. És még további háromezer amerikai halálraítélt várja több éve a

kivégeztetését. (Közülük vajon mennyi az ártatlan?)

Lehet, hogy az Egyesült Államokban is 338 esztendő elmúltával, 2335-ben fogják

rehabilitálni a most másvilágra küldött honfitársukat. Pontosan ugyanannyit ér

majd vele, mint a genfi "boszorkány" 1659-ben.

Mindezt csak okulásul mondom mindazoknak, akik ma mifelénk lelkesen követelik a

halálbüntetéshez való visszatérést. És akik megfeledkeznek Shaw idevágó

mondásáról: egy gyilkosságot nem tesz nullává egy másik gyilkosság; a

végeredmény csakis két gyilkosság lehet.

Timár György

 

KIVÉGZÉSEK HSZINCSIANGBAN (Magyar Hírlap 1997-07-29)

(Reuter) Kínában kivégeztek újabb kilenc muzulmán szeparatistát a hszincsiangi

lázongások miatt, három embert felfüggesztett halálbüntetésre ítéltek, heten

életfogytig tartó börtönbüntetést kaptak, egy ember 18 évig tartó

börtönbüntetést kapott, kilenc vádlott 15 évi vagy annál kevesebb börtönéletre

ítéltetett. A bíróság 4 ezer fős tömeggyűlés előtt hozta meg az ítéleteket - a

halálra ítéltekkel nyomban végeztek is Yinin városban. Az elítélteket

robbantással, gyújtogatással, rablással, gyilkosságokkal vádolták. A kínai

ujgur tartományt főleg muzulmánok lakják, akik idén februárban fellázadtak a

kínai uralom ellen.

 

REHABILITÁCIÓ NÉMETORSZÁGBAN (Magyar Hírlap 1997-08-02)

A nemzetiszocializmus idején hozott halálos ítéletek egyikének megsemmisítése,

július 30-án a berlini tartományi bíróságon, ismét felhívta a figyelmet arra,

hogy 52 évvel a második világháború után jogilag még mindig nem rehabilitálták

a fasiszta bíróságok áldozatainak túlnyomó részét. Tekintve az ilyen ítéletek

százezres nagyságrendjét, talán érthető, hogy egyenkénti felülvizsgálatuk

nehézségekbe ütközik. Annál rejtélyesebb, hogy miért volt szüksége a német

igazságügy-minisztériumnak öt évtizedre ahhoz, hogy - mint most történik -

végre megkezdje a politikai ítéletek együttes megsemmisítésére vonatkozó

törvény kidolgozását?

Rehabilitációban eddig csak az ellenállás ismertebb szereplői reménykedhettek.

Bernhard Lichtenberg és Dietrich Bonhoeffer után Hans von Dohnanyi, a korábbi

hamburgi szociáldemokrata polgármester, Klaus von Dohnanyi édesapja a harmadik

azok sorában, akik megkésett elégtételt kaptak a berlini

igazságszolgáltatástól. Dohnanyi a teológus Boenhoffer által vezetett, a

külföldi kémelhárítás - később szintén kivégzett - vezetője, Wilhelm Canaris

admirális körül csoportosuló ellenállókhoz tartozott. A kémelhárításnál dolgozó

Dohnanyi beszámolókat juttatott el felső katonai vezetéshez a náci

haláltáborokról, hogy ezzel ellenállásra ösztönözze a német tábornoki kart,

továbbá közreműködött a nácik által üldözött személyek külföldre juttatásában.

A már 1943-ban letartóztatott ellenállókat a Hitler elleni 1944-es merényletet

követően ítélték halálra.

A politikai ellenállók rehabilitálásához hasonlóan nehéznek bizonyult

Németországban a náci katonai törvényszékek által, többnyire szökevények ellen

hozott ítéletek kérdése. A német kormány még 1986-ban is úgy vélte, hogy ezek

az ítéletek nem ütköztek jogállami alapelvekbe, hiszen a dezertálást

jogállamokban is büntetés sújtja. Ezt a felfogást csak 1991-ben helyesbítette a

szövetségi munkaügyi bíróság, a náci terror kiszolgálóinak nyilvánítva a

katonai bíróságokat.

Annak idején a Wehrmacht húszezer dezertőrjét lőtték agyon vagy akasztották

fel. Ma még mintegy háromszázan élnek az egykori szökevények közül - büntetett

előélettel, rehabilitáció és kárpótlás nélkül. A kormánykoalíció és a

szociáldemokrata ellenzék többéves huzakodás után előkészített parlamenti

határozata "jogállami mércék alapján jogtalanságnak" nyilvánítja a náci

hadbíróságok ítéleteit. Kivéve azokat a cselekményeket, hangzik a megszorítás,

amelyek ma is büntetendők lennének, még ha ilyen hosszú idő után nem is lehet

egyenként különbséget tenni közöttük.

A dezertőrök vagy hátramaradt hozzátartozóik 7500 márka egyszeri kárpótlásban

részesülnek. A kereszténydemokrata-keresztényszociális unió (CDU/ CSU)

ellenállása miatt nem teljesülhetett a Zöldek követelése, hogy a nácizmus többi

üldözöttjéhez hasonlóan az egykori katonaszökevények is különnyugdíjban

részesüljenek. A CDU/CSU, tekintettel a Wehrmacht többi katonájára, a nácizmus

áldozataitól elkülönítve akarja kezelni a katonaszökevényeket. "Nem mondhatjuk,

hogy mindazok, akik maradtak, jogellenesen cselekedtek", nyilatkozott egy CSU-

politikus, és a parlamenti határozat is hangsúlyozza, hogy a szökevények

rehabilitálása nem jelenti "a második világháború német katonáinak

leértékelését".

A Zöldek különvéleménye szerint viszont: "Aki nem vett részt Hitler

megsemmisítő háborújában, mindenképpen jogosan cselekedett. Ezért az ellene

hozott ítélet semmiesetre sem lehetett jogszerű." A CDU/CSU arra hivatkozik,

hogy a dezertálás sok esetben csak következménye volt valamely büntetendő

cselekménynek. De mint hadtörténészek rámutatnak, az oksági összefüggés

fordított is lehet: a dezertálás előkészítésére "bűncselekményeket", például

ruha-, élelmiszer- vagy autólopást kellett elkövetni, esetleg szabadságos

papírt hamisítani.

Halálos ítéletei miatt eddig egyetlen hadbírót sem vontak felelősségre

Németországban, mivel a szövetségi törvényszék 1995-ig kitartott amellett, hogy

csak a "szándékosan részrehajló jogalkalmazás" vezet törvénytelenséghez,

vagyis, ha a hadbírók már annak idején felismerték tettük jogellenességét. A

náci jogászok közül sokan akadálytalanul folytathatták karrierjüket az NSZK-

ban. A múlttal való következetes szembenézést későbbi nemzedékeknek kellett

véghezvinniük.

Sasvári Attila

 

TÉVKÉPEK HELYETT (Magyar Hírlap 1997-08-04)

Timár György Justizmordok című írásával kapcsolatban (MH, július 26., 7. oldal)

szükséges néhány megjegyzést tennem, mert annak tartalma alkalmas arra, hogy a

gyanútlan olvasóban hamis képet alakítson ki az USA igazságszolgáltatásáról,

negatív előjellel. T. Gy. írására egy gyilkos kivégzése adta az apropót, akit

"annak ellenére végeztek ki, hogy a bűnösségére vonatkozó cáfolhatatlan

bizonyítékok nem álltak az ügyész rendelkezésére, s hogy még kivégzése előtt is

szilárdan hajtogatta: nem ő ölte meg Helen Schartner titkárnőt."

Tudvalevő, hogy nagyon sok bűnesetben nincs közvetlen, cáfolhatatlan

bizonyíték. Ezen esetekben az ügyészség kénytelen egyéb, a bűnösségre utaló

körülményeket megvizsgálni és legjobb meggyőződése szerint vádat emelni, ha a

bűnösséget megalapozottnak tekinti. A gyilkos többnyire tagad, remélve, hogy

ügyvédje sikeres lesz abban, hogy az esküdtszékben kétségeket ébresszen

bűnösségével kapcsolatban. A védelem szempontjából a beismerésnek csak akkor

van értelme, ha a bizonyítékok cáfolhatatlanok és a megbánó beismerés kínálja

az egyetlen esélyt egy enyhébb büntetés elérésére. O'Dell kivégzése az ítélet

kimondása után tíz évvel történt, bizonyítva, hogy a védelem minden lehetőséget

kihasználhatott, hogy a kegyelmet kiharcolja - sikertelenül.

Elmarasztalónak tűnik a szerző azon állítása is, miszerint (az USA-ban) "némely

szövetségi államban még beismerés sem szükséges az ártatlanok kivégzéséhez,

elég egy befolyásolható esküdtszék könnyelmű döntése". Ez azt sugallja, hogy az

USA egyes államaiban ártatlanokat végeznek ki, annak ellenére, hogy nem tettek

beismerő vallomást (?!), és ez az esküdtszékek könnyelmű döntéseinek és

befolyásolhatóságának köszönhető.)

Nem tudok arról, hogy az amerikai esküdtszékekre jellemző lenne a könnyelmű

döntés gyilkossági ügyekben (lásd: O. J. Simpson). Úgy a vádló, mint a védő

arra törekszik, hogy az esküdtszékbe olyan személyek kerüljenek, akiknek nincs

előzetes véleményük a vádlott bűnösségét illetően, és kizárólag az ügyészség és

a védelem által felsorakoztatott tények és érvek befolyása alapján hozzák meg

döntésüket. Az USA törvényeit sokan pontosan azért kritizálják, mert túlságosan

elnézőnek vélik azon felfogása miatt, hogy "inkább engedjünk szabadon száz

bűnözőt, minthogy akár egy ártatlan embert is elítéljünk."

Schedel Andor

Budapest

1145 Szugló u. 52.

 

AFGÁN DROGCSEMPÉSZ LEFEJEZÉSE (Magyar Hírlap 1997-08-26)

(MTI) A szaúd-arábiai Dzsiddában hétfőn lefejeztek egy afgán

kábítószercsempészt. Ezzel 83-ra nőtt a királyságban idén kivégzettek száma. A

belügyminisztériumi közlemény szerint az elítélt Namatallah Haszan Kamel

heroint csempészett be az országba. ő volt a 43. drogkereskedő, akit ebben az

évben halálra ítéltek és kivégeztek Szaúd-Arábiában. Mint az AP megjegyzi, a

királyság iszlám bíróságai halálbüntetést szabnak ki nemi erőszakért,

gyilkosságért, kábítószer csempészetéért és fegyveres rablásért, s az ítéletet

pallossal, a nyilvánosság előtt hajtják végre. Emberi jogi szervezetek arra

hivatkozva bírálják az ítéleteket, hogy a vádlottaknak nincs megfelelő jogi

képviseletük a tárgyalások idején, és nincs módjuk fellebbezésre.

 

KIVÉGZÉS KORRUPCIÓ MIATT (Magyar Hírlap 1997-08-27)

(MTI) Kínában kenőpénz elfogadása miatt kivégezték Csiangszu tartomány

közlekedési hivatalának egyik tisztviselőjét. A vád szerint Csen Vej-hua több

mint 600 ezer jüan (14 és fél millió forint) csúszópénzt fogadott el, cserébe

vezetői engedélyeket állított ki, és rendszámtáblákat adott ki törvénytelenül.

A Csiefang Zsipao című sanghaji napilap értesülése szerint az ítéletet még

augusztus 15-én végrehajtották, miután a legfelsőbb bíróság visszautasította

Csen fellebbezését.

 

KIVÉGZÉS GROZNIJBAN (Magyar Hírlap 1997-09-04)

(MTI) Groznij főterén tegnap géppisztolyos kivégzőosztag a nyilvánosság előtt

hajtotta végre a halálos ítéletet két gyilkoson, egy férfin és egy nőn. Az

orosz tv-híradókban látni lehetett, hogy hatalmas tömeg gyűlt össze a nyilvános

kivégzésre: az ítéletet a csecsen osztagok négy kiválasztott katonája hajtotta

végre a falhoz bilincselt elítélteken. Az iszlám törvénykezés szerint

Csecsenföldön először hajtottak végre nyilvánosan halálos ítéletet, de korábban

volt már példa e törvények szerinti kivégzésre: a gyilkossal saját rokonaik

végeztek, elvágva az elítélt torkát.

 

JELCIN ELÍTÉLTE A BARBÁR KIVÉGZÉST (Magyar Hírlap 1997-09-05)

Borisz Jelcin orosz elnök fölháborodottan ítélte el a szerdai grozniji

nyilvános kivégzést. Az orosz parlament alsóháza ma nyilatkozatot ad ki az

ügyben. Parlamenti képviselők és közéleti személyiségek hangsúlyozzák, hogy

Csecsenföld az orosz föderáció része, Oroszország pedig - az Európa Tanács

tagjaként - tartja magát ahhoz a vállalt kötelezettségéhez, hogy nem hajt végre

halálos ítéletet.

MH-Moszkva - A csecsen főváros főterén szerdán délben egy asszonyt és egy

fiatalembert állítottak kivégzőosztag elé. Gyilkosságért ítélték el őket, és

egy korábbi rendelkezés szerint a halálos ítéletet nyilvánosan hajtják végre,

az iszlám törvénykezés szokásaihoz híven. Ez addig marad érvényben, amíg helyre

nem áll a rend a kaukázusi köztársaságban - mondják csecsen vezetők.

A tömeg már órákkal korábban gyülekezett az iszonyú látványosságra, mintha az

elmúlt években nem láthattak volna elég halált... Eredetileg három elítéltet

vezettek volna a hevenyészett vesztőhelyre, a per harmadik vádlottja azonban

haladékot kapott: várandós anya, az ítéletet csak a szülés után hajtják végre.

A fölbujtó ügyét külön tárgyalják, a hírek szerint egy ágas-bogas féltékenységi

drámáról van szó.

Az orosz elnök lincselésnek, középkori cselekedetnek nevezte a nyilvános

kivégzést. "Civilizált országban az ilyesmi megengedhetetlen" - mondta Borisz

Jelcin, hozzátéve, hogy a történtek ellene mondanak az orosz alkotmánynak.

Az orosz Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Vlagyimir Tumanov hangsúlyozta, hogy

az orosz jogalkalmazásnak semmi köze az iszlám törvénykezéshez, s a

történtekért nem lehet felelőssé tenni az orosz igazságszolgáltatást.

Parlamenti képviselők egyöntetűen azt hangsúlyozzák, hogy Oroszországban

hoszszabb ideje nem hajtanak végre halálos ítéletet, mert az ország, mint az

Európa Tanács tagállama, tartani kívánja magát vállalt kötelezettségéhez. A

parlament alsóháza az állami duma ma nyilatkozatot ad ki az ügyben. Viktor

Iljuhin, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy a törvényhozó

és a végrehajtó hatalomnak egyaránt sürgősen reagálnia kell a barbár

cselekedetre, már csak azért is, nehogy a grozniji eset precedenst teremtsen

más vidékeken.

Kerekes András

 

KIVÉGZÉS GROZNIJ FŐTERÉN (Magyar Hírlap 1997-09-19)

(MH) Újabb nyilvános kivégzés volt a csecsen fővárosban: ezúttal két fiatal

férfit lőttek agyon Groznij főterén, ötezer ember szeme láttára. Azzal vádolták

őket, hogy júniusban megölték egy grozniji család három tagját. A csecsen

főügyész első helyettese, Magomed Magomadov, aki jelen volt a kivégzésen,

kijelentette, hogy átmeneti intézkedésről van szó, és csak így lehet véget

vetni a bűnözési hullámnak. Az orosz, illetve nyugati bírálatokra válaszolva a

helyettes főügyész azt mondta, tudják, milyen eszközökkel kell harcolni a

bűnözés ellen, és ez csecsen belügy. A Csecsen Köztársaság, bár többször

kinyilvánította függetlenségét, az Oroszországi Föderáció része. Oroszország az

Európa Tanács tagja, s bár jogilag még érvényben van a halálos ítélet, több

mint egy éve senkit nem végeztek ki.

 

LEFEJEZIK AZ ANGOL ÁPOLÓNŐT? (Magyar Hírlap 1997-09-25)

Két Szaúd-Arábiában dolgozó brit kórházi ápolónő, a nyomozati jelentés szerint

szexuális okokra visszavezethetően, meggyilkolta egy társát. Ügyükben a rijadi

bíróság az iszlám jognak megfelelő ítéletet hozott: a főbűnös Deborrah Parryt

fővétel általi halálra, bűnsegédjét, Lucille McLauchlant nyolcévi börtön

mellett 500 botütésre ítélte.

MH-London - A nyugati felfogás szempontjából barbárnak minősíthető ítélet

tiltakozást váltott ki Angliában.

Az iszlám sarija jog értelmében a meggyilkolt legközelebbi hozzátartozói

dönthetik el, kívánják-e a tettes kivégzését. Az áldozat ausztráliai bátyja még

nem adott végleges választ, de jogával élni kíván. A halogatást kihasználva

Cook brit külügyminiszter holnap valószínűleg Szaúd-Arábia fővárosába, Rijadba

érkezik, hogy személyesen fejezze ki fenntartásait azzal kapcsolatban, hogy a

31 éves Lucille McLauchlant nyilvános köztéri botozásban akarják részesíteni.

"Ez teljességgel elfogadhatatlan a modern világban" - mondta Cook, és

megígérte, hogy a család nevében közbenjár a szaúdi illetékeseknél. Esetleg még

a halálos ítélet ellen is lehetséges fellebbezés, ausztrál hatóságok pedig

megtilthatják az áldozat bátyjának, hogy a lefejezést jóváhagyja.

Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet is tiltakozást jelentett

be. Általában ellenzi a botozást vagy korbácsolást, melynek során a büntetett

személy eszméletét veszti, de megvárják, amíg magához tér, hogy az ütlegelést

folytassák. Az ütések életre szóló nyomokat hagynak.

Sárközi Mátyás

 

NEM FEJEZIK LE A BRIT ÁPOLÓNŐT (Magyar Hírlap 1997-11-18)

MH-London - Kolléganője meggyilkolásáért Szaúd-Arábiában fővesztésre ítélt brit

ápolónő mégsem kerül a hóhér bárdja alá. Az országban érvényes jog szerint a

meggyilkolt legközelebbi vérrokonai mondhatják ki, akarják-e az ítélet

végrehajtását, vagy inkább a pénzbeli kárpótlást választják. A megölt ausztrál

ápolónő fivére előbb a kivégzés mellett döntött, de azután jobbnak látta

elfogadni a felajánlott egymillió dollárt, amit a tettes támogatóinak kellett

összegyűjteniük. Így a bűntett állítólagos elkövetője, Deborah Parry kegyelmet

kapott. Az összeg kifizetését brit cégek tették lehetővé. A pénz egy részét a

család egy ausztráliai kórház támogatására ajánlotta fel.

 

A WOODWORD-ÜGY UTÁN (Magyar Hírlap 1997-11-20)

Nemrég ugyanezeken a hasábokon elmerengtem az amerikai igazságszolgáltatás

fonákságain. Akkor éppen kivégeztek (mintegy évtizedes fogva tartás után!) egy

nő meggyilkolásával megvádolt és az egyik USA-állam bírósága által halálra

ítélt férfit. Ellene közvetlen bizonyíték nem volt, maga pedig

letartóztatásától kivégzéséig rendíthetetlenül tagadta, hogy ő gyilkolta meg az

áldozatot.

A halálos ítélet mindig magában hordozza a többé helyre nem hozható justizmord

lehetőségét, de ha beismerő vallomás híján és csak közvetett "bizonyítékok"

alapján ítélnek halálra és végeznek ki valakit, akkor az említett justizmord

esélye roppant módon megnő. (Emlékeztetőül: hazánkban csak nemrégiben voltunk

tanúi a Pusoma-ügynek, melynek során a valódi elkövető csak az után került

horogra, hogy az ártatlanul elítélt személy hosszú időt már letöltött a

börtönben. S ráadásul a szabadlábra helyezés sem jelentett számára megváltást:

az ártatlanul bűnhődő ember utóbb öngyilkos lett.)

Cikkem nyomán a lap egyik olvasói levelében kioktatást kaptam: a levélíró -

velem vitatkozva - mintaszerűnek nevezte az Egyesült Államok bírói gyakorlatát.

Kíváncsi volnék rá, hogyan értékeli vagy nem értékeli újjá nézeteit most,

Louise Woodward angol pesztra amerikai kálváriája után. Különösen hogy a

tárgyalást vezető bíró utólag gondatlanságból elkövetett emberölésnek

minősítette ugyan át az előre megfontolt szándékkal végrehajtott

gyermekgyilkosság vádját, de tudtommal senki eleddig nem vette a fáradságot,

hogy utánanézzen: mitől, kinek milyen cselekménye következtében keletkezett a

halott kisgyerek koponyáján kimutathatóan korábbi keletű - és föltehetően a

poronty halálához vezető - sérülés.

Igaz: Louise Woodward angol bébiszittert "csak" életfogytiglani börtön

fenyegette végül az Egyesült Államokban. De ez majdnem olyan súlyos justizmord,

hiszen ártatlan fiatal pesztonkáról van szó, mintha villamosszékre ítélték

volna..

Hogy a magyar bírói ítéletek nem mindig megnyugtatóak (lásd Pusoma-ügy,

Lupis-ügy), aligha vitatható. De egyre több példa bizonyítja: főbenjáró

cselekmények elbírálásában nem szolgálhat mintaképünkül az USA gyakorlata,

hiába első ez az ország időrendben az új kori demokráciák sorában.

Timár György

 

NE ÖLJ! (Magyar Hírlap 1997-12-06)

Gondolkodó ember, ha úgy istenigazából nekiveselkedik, csakhamar rájön, hogy a

halálbüntetés problémája azon kérdések egyike, amelyre nem adható "minden

igényt kielégítő" válasz.

Mióta a szemet szemért, fogat fogért elve kiszorult az európai jogból, a halál

kiszabását többnyire a büntetés visszatartó erejével indokolják. Annak idején a

nyilvános kivégzések gyakorlata az elrettentő hatást kívánta erősíteni,

mondván, hogy a lélekborzoló kivégzési procedúra no meg a látvány maga

elijeszti a potenciális tetteseket. Ma már az ilyesmi - ahol Európában

egyáltalán létezik még - diszkrétebb körülmények között zajlik. Az állam nem

óhajt nézőket, amikor polgárát kivégezteti; szűk közönség előtt húzatja meg a

ravaszt, rúgatja ki a sámlit, adatja be az injekciót.

A visszatartó hatás azonban sehogy se működik. Alighanem azért, mert a

gyilkosnak, amikor öl, csupán távoli lehetőségnek sejlik a büntetés. Vagy olyan

- esetleg elkerülhető - fenyegetésnek, amit érdemes megkockáztatni.

Ha viszont a halál kiszabása nem óv meg életeket, ám ennek ellenére

alkalmazzák, végső soron a szemet szemért, fogat fogért elvhez kanyaradunk

vissza, jóllehet az európai joggyakorlat mindig is kifinomultan szelektív volt:

az indulatos tetteseket általában nem sújtotta halállal, csupán a hideg fejjel

gyilkoló kegyetleneket. Mindamellett a visszatartó hatás gyengeségére mégiscsak

a halálbüntetés eltörlése volt a következetes válasz, hisz amikor az állam öl

(még ha jogosan is), azért az se "szép".

Eddig a logika.

Csakhogy ha valakinek megölik valakijét, az nemigen szokott logikusan

gondolkodni. Fájdalma visszavezetheti az ősi elvhez, s habár rendszerint

ilyenkor is közösségi érdekekre szokás hivatkozni, a szenvedő ember lényegében

a bosszúszomját akarja oltani. A nemrég eltörölt halálbüntetés visszaállítására

kibontakozó aláírásgyűjtés efféle emberi indulatokat fog csokorba. Résztvevői

bizonyára nem áltatják magukat azzal, hogy a hóhér reaktiválása csökkenti majd

az áldozatok számát. Akkor meg - miért?

Hogy is szól a (hiábavaló) hatodik ige?

Ne ölj!

Miért nem örülünk neki, hogy mostanában nálunk legalább az állam megfogadja ezt

a parancsolatot?

Galló Béla

 

UKRAJNÁT KIZÁRJÁK AZ ET-ÜLÉSEKRŐL? (Magyar Hírlap 1997-12-18)

MTI - Az ET-tag Ukrajna 1998 januárjától elveszítheti a jogát arra, hogy részt vegyen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ülésein, mivel még mindig nem függesztette fel a kivégzések gyakorlatát - ismertette a közgyűlés jogügyi és emberi jogi bizottságának határozatát az Interfax Ukraina hírügynökség.

A határozat értelmében mindaddig nem erősítik meg az ukrán küldöttség részvételi jogát a Parlamenti Közgyűlésben, amíg Ukrajna elnöke vagy parlamenti elnöke nem tesz hivatalos bejelentést arról, hogy az országban leállították a halálos ítéletek végrehajtását. A parlamenti közgyűlés bizottságának állásfoglalása kimondja: a közgyűlési részvételi jog megvonása az első büntetőintézkedés Ukrajnával szemben, amely nem teljesítette az Európa Tanácsnak tett kötelezettségvállalását.

Leonyid Kucsma ukrán elnök korábban közölte, hogy idén március óta egy embert sem végeztek ki Ukrajnában.

 

VIZSGÁLAT INDUL ILIESCU ELLEN (Magyar Hírlap 1997-12-22)

Románia főügyésze, Sorin Moisescu megerősítette a katonai ügyész, Dan Voinea tábornok bejelentését, miszerint Ion Iliescu ellen vizsgálatot indítanak az 1989. decemberi vérontás ügyében. Mint mondotta, a vizsgálatokkal még nem jutottak el a bukaresti eseményekig, ezért a volt államfő ellen nincs bűnvádi dosszié, de az ügyészség "elképesztő fényképfelvételek" birtokában van.

MH-Bukarest - Iliescut azzal gyanúsítják, hogy 1989. december 22-én, Ceausescuék elmenekülése után, az ő utasítására osztottak ki fegyvert a bukaresti televízió előtt összegyűlt civilek között. Ezt követően ő robbantott ki tűzharcot a civilek és a hadsereg között, hogy a forradalom látszatát keltse. Állítólag utasítására találták ki a "titokzatos terroristákat" is, akik közül egyetlenegyet sem sikerült mindmáig kézre keríteni sem élve, sem holtan, de létezésükre tárgyi bizonyítékokat sem találtak. A lövöldözésnek több mint nyolcvan halottja és kétszáz sebesültje volt. Az Iliescu vezette Társadalmi Demokrácia Pártja a volt elnököt ért vádak ellen levélben fordul az Interparlamentáris Unió és az Európa Tanács elnökeihez, az EU- és NATO-országok bukaresti nagyköveteihez, arra kérve őket, tájékoztassák államaikat a Romániában körvonalazódó "veszélyes fordulatról". A Társadalmi Demokrácia Pártjának parlamenti frakciói ma nem vesznek részt a nyolc évvel ezelőtti eseményekre megemlékező rendezvényen.

Nyolc évvel az 1989. decemberi események után a romániai lakosság 57,6 százaléka nem ért egyet a Ceausescu házaspár kivégzésével, 19,1 százaléka visszakívánja a Ceausescu-rendszert, 13,7 százaléknak nincs véleménye ebben a kérdésben - derül ki a Független Társadalomtudományi és Közvélemény-kutató Központ év végi felméréséből. 52,7 százalék szerint nyolc évvel ezelőtt forradalom volt, 27,1 és 20,2 százalék úgy véli, belföldön, illetve a határon túl előkészített összeesküvés történt.

B. T.

 

NÁCI HÁBORÚS BŰNÖSÖKET ÖLTEK BRIT KATONÁK (Magyar Hírlap 1997-12-29)

MTI - A brit hadsereg egy különleges osztaga a háború utáni években bírósági eljárás nélkül többtucatnyi olyan náci háborús bűnöst kutatott fel és irtott ki, akikről feltételezhető volt, hogy elkerülik az igazságszolgáltatás figyelmét, s büntetlenül megússzák az általuk elkövetett gyilkosságokat - ez derül ki a Discovery Channel nevű műholdas ismeretterjesztő tévécsatorna januárban műsorra tűzött dokumentumfilmjéből.

A filmben, amelyből a The Sunday Times közölt előzetes részleteket, az osztag egykori vezetője, a jelenleg 73 esztendős Peter Mason maga fedi fel: a titkos hadjáratot a korabeli brit kormány boszszúnak is szánta a háború idején német koncentrációs táborokban kivégzett brit felderítőkért és kommandósokért.

Az előzetes ismertetésből nem derül ki, hogy a brit csoport összesen hány némettel végzett, Mason maga azonban azt állítja, hogy személyesen 16 németet - zömmel egykori SS-t - lőtt agyon.

A Mason által vezetett egység, amely 1948-ig működött, egy fekete-erdei kis faluból indította akcióit, s azokra mindig külön felhatalmazást kapott. Mason szerint a titkos irtóhadjáratot Churchill személyesen hagyta jóvá közvetlenül a háború után. A kivégzéseket német kézifegyverekkel hajtották végre, hogy öngyilkosság látszatát keltsék. Mason, aki jelenleg Amerikában, titkos címen él, közölte: nem bánta meg, amit tett, sőt, büszke rá.

 

KIVÉGZÉS HÁZASSÁGTÖRÉSÉRT (Magyar Hírlap 1997-12-29)

(MTI) Iránban kivégeztek egy házasságtöréssel és gyilkossággal vádolt nőt és férfit - jelentette a vasárnapi iráni sajtó. A vádlottak házasságtörő kapcsolatot tartottak fenn, majd megölték a nő férjét. A bíróság 100-100 korbácsütésre és kötél általi halálra ítélte őket. Az ítéletet végrehajtották.

 

KIVÉGZÉSEK ÉSZAK-KOREÁBAN (Magyar Hírlap 1998-01-21)

(MTI) Észak-Koreában kilenc vezetőt végeztek ki tavaly szeptemberben árulás és kémkedés vádjával - közölte az AFP francia hírügynökség kedden egy jól tájékozott forrásra hivatkozva. A kilenc ember közül hét a Szocialista Ifjúsági Liga (az észak-koreai ifjúsági szervezet) vezérkarába tartozott, a csoport két további tagja pedig a Koreai Munkapárt mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó titkára, illetve egy tábornok volt. A főtiszt az észak-koreai hadsereg politikai bizottságának titkáraként szolgált: ez a bizottság intézi az egymilliós haderő személyzeti ügyeit, az áthelyezéseket. Mindannyiójukat azzal vádolták, hogy Dél-Korea számára kémkedtek.

 

KARLA FAYE TUCKER MÉREGINJEKCIÓT KAPOTT (Magyar Hírlap 1998-02-05)

Kivégzés Texasban

Reuter - "Most Jézus színe elé állok" - ezek voltak az utolsó szavai annak a 38 éves texasi asszonynak, akit tegnap hajnalban végeztek ki az egyesült államokbeli Huntsville-ben.

Az Európai Parlament tagjai, Oscar Luigi Scalfaro olasz elnök, az Amnesty International mélységes rosszallással fogadta a kivégzés hírét. Mary Robinson, az ENSZ emberjogi főbiztosa nagyon aggasztónak nevezte, hogy szerte a világon nő a halálbüntetések száma. A német SPD parlamenti szóvivője felháborítónak, érthetetlennek nevezte a kivégzést. Dominique Strauss-Kahn francia pénzügyminiszter egy interjúban emelt szót a történtek ellen. Egész Európából sora érkeznek a hasonló reagálások. Tiltakozások robbantak ki Texasban, és valószínű, hogy a kivégzéssel az ügynek nincs vége.

Karla Faye Tuckert még 1983-ban ítélték injekció általi halálra, miután kábítószer hatása alatt társával csákánnyal brutális módon megöltek két embert (társa időközben meghalt).

Szemtanúk szerint Tucker mosolygott, és egyáltalán nem látszott riadtnak. Közép-európai idő szerint szerdán hajnali háromnegyed kettőkor halt meg, nyolc perccel azután, hogy a végzetes anyagot befecskendezték a karjába.

Tucker majdnem 15 évet töltött siralomházban. Azzal vívta ki a nemzetközi figyelmet magának, hogy katolikus hitre tért, és II. János Pál pápa, valamint az Európai Unió is kegyelmet kért számára a texasi kormányzótól.

George W. Bush, az egykori amerikai elnök fia azonban ezúttal sem kegyelmezett. A végső szót Texas állam 18 tagú kegyelmi tanácsa mondta ki azzal, hogy tizenhatan ellene voltak a halálos ítélet életfogytiglanra való változtatásának, míg ketten tartózkodtak a szavazás során. Karla Faye Tucker volt az első kivégzett nő Texasban a polgárháború óta: 1863-ban Chipita Rodriguezt akasztották fel egy lókereskedő meggyilkolásáért. Jelenleg 47 nőt tartanak fogva abból a 3365 elítéltből, akik siralomházakban várnak a kegyelemi kérvényük elbírálására vagy az ítélet végrehajtására.

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1976-ban minősítette újfent alkotmányosnak a gyilkosságért halálra ítéltek kivégezhetőségét. Az Egyesült Államokban 38 szövetségi állam törvényei teszik lehetővé a halálbüntetést, míg tizenkettő nem alkalmazza a büntetésnek ezt a formáját. Az elmúlt 22 évben 436-an haltak meg villamosszékben, gázkamrában, akasztófán, esetleg kivégzőosztag vagy méreginjekció által. Az ifjabbik Bush kormányzósága alatt eddig 145 embert végeztek ki Texasban, (egyedül tavaly harminchetet). A végrehajtott halálos ítéletek számát tekintve az Egyesült Államok a hetedik helyen áll. Első Kína, ahol 1996-ban 4173 emberen hajtották végre a halálos ítéletet.

 

HALÁLNAK HALÁLÁVAL (Magyar Hírlap 1998-02-16)

Új nemzeti hős van születőben: Piszkos Harry, a rettenthetetlen nyomozó. Az az amerikai rendőrtípus, aki nem is nagyon titkoltan már rég elnyerte a mozilátogatók és tévénézők millióinak rokonszenvét. Egyenes, őszinte, megvesztegethetetlen, aki ostoba főnökök utasításaival, ostoba törvények, ügyészek és bírók dacára elkapja a maga emberét. A piszkos ügyek elkövetőivel ha kell, piszkos eszközökkel, de érvényre juttatja az átlagember igazságérzetét. Ez pedig leginkább a fogat fogért elvvel azonos, és nincs sok köze sem a keresztényi szeretethez, sem a liberális nyavalygásnak minősített törvénytisztelethez. Mert az emberek úgy érzik, hogy igenis inkább pofozzanak fel ártatlanul öt embert a rendőrök, ha ez az ára annak, hogy elfoghassanak egy gyilkost.

Ezt egészen addig határozottan így látják, míg ők maguk nem kerülnek az ártatlanul felpofozottak közé. Amellett ennek a módszernek súlyos problémája, hogy ki szabja meg a pofozás mértékét, hány ártatlant van joga megverni és milyen értékig a nyomozónak a szent igazság felderítése érdekében? És ha az ártatlanok némelyike belehal a kihallgatásba, azért kizárólag gyenge szervezete lesz felelős? És ha puszta kézzel felderíthetetlen az igazság, alkalmazhat-e a törvény derék őre szolid kínzóeszközöket?

Ezt az utat már ismerjük, történelmünk során nemegyszer bejártuk. Ezért leszek nemcsak ideges, de rémült is, ha a közbiztonsággal jogosan elégedetlen emberek, az elégedetlenséget politikai céljaikra felhasználó pártvezérek és sikertelenségtől frusztrált rendőrtisztek kórusban követelnek "hatékonyabb eszközöket" a bűnözők ellen, felpanaszolva, hogy túlzásba viszik a gyanúsítottak jogi védelmét.

A gyanúsított ugyanis nem bűnöző. Bármelyikünk válhat gyanúsítottá pusztán amiatt, mert azt hiszik, hasonlít valakire, vagy mert egy bűncselekmény helyszínének közelében látták sétálni. Ráadásul a mi országainkban egyáltalán nem az amerikai filmekből ismert helyzet jellemző a vádlottak jogaira, hiszen alapvetően más a történelmi háttér. Nálunk e jogoknak nincs sok évtizedes hagyománya, éppen mostanában kellene meggyökerezniük, ha ehhez a talaj nem is látszik igazán megfelelőnek. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a gyanúsítottak jogainak korlátozása valamennyiünk állampolgári jogainak korlátozását jelenti. Természetesen adódhatnak olyan helyzetek, amelyben a polgárok úgy érzik, hogy biztonságuk érdekében inkább készek jogaik egy részéről lemondani, ahogy ez nemrégiben Ausztriában történt. Erre azonban csak közmegegyezés alapján kerülhet sor. Ha levélbomba-merényletek sorozatát követik el, oldható a levéltitok védelme, zavargásokhoz vezető tömegtüntetéseknél lehet korlátozni a gyülekezési szabadságot, a közrendet veszélyeztető munkabeszüntetéseknél a sztrájkjogot. Sajnos nem tudom, mi a teendő akkor, ha szervezett bűnbandák hatolnak be az üzleti életbe, és a konkurenciaharc legfontosabb eszközévé az árak letörése vagy az ellenfél üzleti titkainak megszerzése helyett a géppisztoly válik. Öreg amerikai rendőröktől és olasz kollégáiktól lehetne talán tanácsot kérni, bár a legfrissebb tapasztalatokkal az oroszok rendelkeznek - sajnos csak a probléma és nem annak megoldása terén.

Az ilyen légkörben szinte magától erősödik fel azok hangja is, akik a halálbüntetés visszaállítását követelik. Az elemi bosszúvágy és a visszaeső gyilkosoktól való félelem egyaránt emellett szól. Ellene viszont nemcsak a katolikus egyház érvei, de az a tapasztalati tény is, hogy nemegyszer estek ártatlanok áldozatául. Túlságosan is visszavonhatatlan a halálos ítélet, ráadásul híveinek meggyőződésével ellentétben semmivel sincs elrettentőbb hatása, mint az életfogytiglani börtönbüntetésnek. Nagyon régóta közismert, hogy elsősorban nem a büntetés szigorúsága, hanem a leleplezéstől való félelem a hatásos fékje a bűnözésnek.

Különösen ijesztő számunkra a halálos ítélet olyan esetekben, amelyek alapjaiban sértik saját értékrendünket, illetve ha különösen kegyetlennek találjuk a végrehajtás módját. E kettőt együtt testesíti meg annak a német üzletembernek a példája, akit az elmúlt hetekben ítéltek halálra Iránban. Bűne, hogy egy iráni nővel volt viszonya, aki mellesleg eljegyzett menyasszonya volt, s a kivégzés módja: megkövezés. Nemrégiben jutott ki Nyugatra egy videofelvétel egy ilyen ítélet végrehajtásáról. Az elítéltet derékig a földbe temetik, majd emberek állják körül, kövekkel a kezükben. A kövek nem lehetnek túlságosan nagyok, nehogy az elítélt túl gyorsan haljon meg, méretüket az iráni büntetőtörvénykönyv 104. paragrafusa határozza meg. Az ítélet végrehajtói "nagy az Isten" kiáltásokkal addig dobálják az elítéltet, míg az kiszenved. Az elmúlt évben mintegy 200 embert végeztek ki Iránban, közülük hetet ezzel a módszerrel. Kínában 6100 személyt ítéltek halálra az óévben, s az ítéletet 4367 személyen végrehajtották. A bűnözőknek minősítettek között nem kis számban szerepelnek olyanok, akiket a közrend megzavarásának vétkéért ítéltek halálra.

Ahol lehet halálos ítéletet hozni, azt sokféleképpen és sokféle célra lehet felhasználni, méghozzá jóvátehetetlenül. Éppen ezért nem hiszem, hogy visszaállításával, a törvények szigorításával vagy az állampolgári jogok korlátozásával kellene kijutnunk a jelenlegi hullámvölgyből. Inkább az segíthetne, ha a rendőrség minden támogatást megkapna ahhoz, hogy aki bűnt követ el, biztos lehessen benne, hogy nem ússza meg szárazon.

Barabás János

 

KÍNAI SZERVKERESKEDŐK (Magyar Hírlap 1998-02-25)

MTI - Emberi veséket, szaruhártyákat, májakat, tüdőket és hasnyálmirigyeket kínált eladásra az a két kínai férfiú, akiket a napokban vett őrizetbe az FBI.

Az illetők egyike állítja: ő ügyész Kína egyik tartományában, s a felkínált szervek kivégzett bűnözőktől származnak. A két szervkereskedő két szaruhártyát kínált fel 5000 dollárért. A kínaiak a kihallgatás során részletesen beszámoltak a Kínában alkalmazott kivégzési módszerekről is. A kínai kormány tagadja, hogy bármilyen módon részt vett volna a kivégzett halálraítéltek szerveinek értékesítésében.

 

KIVÉGZÉSEK KONGÓBAN (Magyar Hírlap 1998-03-04)

(MTI) Nyilvános kivégzést tartottak kedden a Kongói Demokratikus Köztársaságban, korábbi nevén Zaire-ben: egy kivégzőosztag 16 köztörvényes bűnözőt lőtt agyon Lumumbasi városában. Katonai bíróság ítélte őket halálra gyilkosságok, illetve fegyveres rablások vádjával. A kivégzést több ezer fős tömeg előtt hajtották végre. Az egykori Zaire-ben tavaly május, azaz a Mobutu elnököt megbuktató Laurent Kabila hatalomra jutása óta immár hatvan bűnözőt lőttek agyon a kivégzőosztagok. Mint egy katonatiszt a Reuter brit hírügynökségnek elmondta, az országban az elmúlt hónapokban jelentősen nőtt a bűnözés, mert a lakosság rengeteg fegyverhez jutott a Mobutu bukásához vezető polgárháború során.

 

EMLÉKBÉLYEG EGY KIVÉGZETTÉRT (Magyar Hírlap 1998-03-21)

Dán művészek egy csoportja bélyegeket készített a jégcsákánnyal végrehajtott gyilkosságok miatt februárban kivégzett Karla Faye Tucker emlékére. A két bélyeg mosolygós arccal mutatja be Tucker asszonyt, aki 1983-ban követte el az emberöléseket, és azért vált igazán nevezetessé, mert 1983 óta ő volt az első hölgy, akit kivégeztek Texas államban. A dán bélyegek nem használhatók postai küldeményekhez, alkotóik osztogatni fogják a bélyegeket Dániában éppúgy, mint Texasban, ahol egyébként sokan ellenezték az asszony kivégzését.

 

PRIEBKE NEM BÁNT MEG SEMMIT (Magyar Hírlap 1998-04-14)

(Reuters) Erich Priebke egykori SS-tiszt kijelentette: nem érez megbánást az 1944-es olaszországi kegyetlen tömegmészárlásával kapcsolatban. Mint mondta, parancsnak engedelmeskedett - idézte szavait a La Nación című argentin újság vasárnap. Priebkét a múlt hónapban ítélte életfogytig tartó börtönbüntetésre egy olaszországi katonai fellebbviteli bíróság 335 polgári személy bosszúból történt meggyilkolásáért. Az argentin lap szerint a tömeggyilkos azt mondta: ő nem érez megbánást, mert nem tehetett mást. Ha nem engedelmeskedett volna a parancsnak, őt lőtték volna agyon. A La Nación munkatársa megkérdezte Priebkétől, adott-e Hitler olyan parancsot, hogy minden megölt német katonáért tíz olaszt öljenek meg. Priebke szerint Hitler ötven olasz kivégzését követelte minden egyes megölt német katonáért. Ennek a parancsnak a végrehajtását ő lehetetlennek tartotta, ezért döntött a tíz az egyhez arány mellett.

 

VIHAR EGY KIVÉGZÉS KÖRÜL (Magyar Hírlap 1998-04-16)

(MTI) Jogainak ismertetése nélkül, Madeleine Albright és a hágai bíróság közbenjárása ellenére végeztek ki Amerikában egy paraguayi férfit. A gyilkosságért elítélt Angel Francesco Breard ügye azért keltett feltűnést, mert kiderült: nem közölték vele, hogy joga van felvenni a kapcsolatot hazája konzulátusával, és Paraguay washingtoni nagykövetségét sem értesítették. Az ügyről Paraguay csak pár nappal az ítélet végrehajtása előtt szerzett tudomást és azonnal az eljárás felfüggesztését kérte az amerikai legfelső bíróságtól. Asunción a Hágai Nemzetközi Bíróság közbenjárását is kérte, amely jogosnak ítélte a tiltakozást. A kivégzés elhalasztását kérte Madeleine Albright amerikai külügyminiszter is, mivel az olyan színben tüntetheti fel Washingtont, hogy mellőzi a nemzetközi jogot. Az amerikai legfelső bíróság elutasította a felülvizsgálatot, mert Breard nem hivatkozott jogainak megsértésére. Az ítéletet szerda hajnalban injekcióval hajtották végre a richmondi börtönben.

 

PARAGUAY TILTAKOZIK A KIVÉGZÉS MIATT (Magyar Hírlap 1998-04-17)

(MTI) Egy paraguayi diplomata szerdán közölte: országa panaszt nyújt be a hágai Nemzetközi Bíróságnál az Egyesült Államok ellen, amiért a bécsi konvenció figyelmen kívül hagyásával megsértette az előző nap kivégzett Angel Francisco Breard jogait. Madeleine Albright amerikai külügyminiszter szintén jelezte: lépéseket tett annak érdekében, hogy a jövőben tartsák tiszteletben a külföldi letartóztatottak jogait biztosító nemzetközi megállapodást. Ricardo Caballero paraguayi követségi tanácsos kijelentette: országa elvi kérdésnek tekinti az ügyet és a nemzetközi bíróság elé akarja vinni azt. Véleménye szerint a 32 évesen kivégzett férfi megmenthette volna életét, ha kapcsolatba léphetett volna a paraguayi diplomáciai képviselettel. Albright asszony szerdán levelet írt 50 szövetségi állam kormányzójának, és figyelmeztette őket: tartsák tiszteletben az 1963-as bécsi konvenciót, amely kimondja: az aláíró országok hatóságainak tájékoztatniuk kell jogaikról a letartóztatott külföldieket, és értesíteniük kell az illető ország külképviseletét.

 

ÚJABB KIVÉGZÉS TEXASBAN (Magyar Hírlap 1998-04-24)

MTI - II. János Pál pápa kérése ellenére szerda éjjel Texas államban egy újabb elítélten hajották végre a halálos ítéletet. A 38 éves férfit méreginjekcióval végezték ki. Joseph Cannon 21 évvel ezelőtt, még 17 évesen - kábítórszer és alkohol hatása alatt - brutálisan meggyilkolt egy nyolcgyermekes családanyát. A méreginjekciót az elítélt karjába fecskendezték be, ám az első kísérlet nem sikerült, a tű félrecsúszott, a halálos elegy elfolyt. Így Cannon kétszer mondott búcsúbeszédet, és mindkétszer hangoztatta, hogy megbánta tettét. A Reuters hírügynökség jelentésében emlékeztetett arra, hogy Texas a kivégzések tekintetében vezet az Egyesült Államokban. 1982 óta 148 személyt végeztek ki a déli államban.

 

RUANDÁBAN NYILVÁNOSAN KIVÉGEZTEK 23 NÉPIRTÓT (Magyar Hírlap 1998-04-25)

A tuszi állam bosszúja

A ruandai kormány tegnap a nagy nemzetközi tiltakozás ellenére végrehajtotta a halálos ítéleteket azokon, akiket az 1994-es népirtás végrehajtásával vádoltak. A 23 halálraítélt közül négyet - közöttük egy nőt - a fővárosi futballstadionban lőttek agyon, 30 ezer érdeklődő szeme láttára. További négy helyszínen hajtottak végre kivégzéseket, s sok helyütt iskolaszünetet tartottak, hogy a gyerekek részt vehessenek az ítélet végrehajtásán, amelyet a kormány okulásul szánt.

MH-hírmagyarázat - Vajon a karókhoz kötözött és vérben úszó holttestek látványa kielégítette-e mindazok bosszúvágyát, akik példás büntetéseket követeltek a század egyik legnagyobb népirtása után Ruandában? A kormányt bizonyára, hiszen nem hallgatott sem a nemzetközi emberjogi szervezetek, sem a kormányok, de még a katolikus egyházfő kérésére sem, nem adott kegyelmet a bíróságai által halálra ítélt hutuknak. Mivel a kormányt és a valódi hatalmat birtokló hadsereget jelenleg tuszik uralják, nyilvánvaló, hogy a büntetéseknek etnikai hátterük is van. Így a cselekedet - amint azt a nemzetközi tiltakozók állítják - nem a megbékélést, hanem a bosszút szolgálja.

Négy éve a közép-afrikai kisállam hutu szélsőségesei fegyvert fogtak a hatalmat gyakorló tuszi kisebbség ellen, és három hónapos vérfürdőt rendeztek, amelynek során óvatos becslések szerint is 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le. Az ENSZ 1997 januárjában felállított egy nemzetközi bíróságot az emberiségellenes bűncselekmények kivizsgálására. A testületet egy kis tanzániai városba, Arushába dugták el, tevékenysége korrupciótól, szervezetlenségtől és amatörizmustól volt hangos. Összesen 35 embert állítottak bíróság elé, de máig egyetlen üggyel sem végeztek. Nem csoda, ha a militáns ruandai kormánynak elege lett a csigatempóból: saját bíróságain kezdte vizsgálni a hutuk ügyét, és rohamléptekkel haladt az ítéletek felé. A ruandai bíróságok azonban nem éppen akkurátus liberalizmusukról váltak ismertté. Az Amnesty International szerint 130 ezer embert börtönöztek be, amely felér a halálbüntetéssel a ruandai börtönállapotok miatt. 112 embert már halálra ítéltek, és ahogyan utasítják el a kegyelmi kérvényeket, olyan sorrendben tervezik végrehajtani a nyilvános agyonlövéseket. Sokan nem kaptak védőügyvédet sem. A tegnap elítéltek között a nemzetközi szervezet szerint nemcsak népirtók, hanem politikai foglyok is voltak.

Ők erre alapozták tiltakozásukat. Hozzájuk csatlakozott Kofi Annan ENSZ-főtitkár, az amerikai kormány (egy nappal egy gyilkos texasi kivégzése után) és a katolikus egyházfő. "1994-ben nem hallottuk a pápa bocsánatkérését" - így utasította vissza a tuszik államminisztere a tiltakozásokat. Arra utalt, hogy a világ akkor tétlenül nézte népe kiirtását, sőt Párizsban jelenleg éppen azt vizsgálják, hogy a francia csapatok nem a népirtók védelmében jelentek-e meg a Nagy Tavak vidékén. Clinton elnök a múlt hónapban elismerte ugyan a világ felelősségét, de a tuszik úgy vélik, a külföldnek kevés joga van most beleszólni állami bosszújukba. Lelkük rajta.

Újvári Miklós

 

MA GYÁSZMISE AZ ÖRMÉNYEKÉRT (Magyar Hírlap 1998-04-25)

Az örmény nép tegnap az egész világon emlékezett: 83 évvel ezelőtt másfél millió örményt gyilkoltak meg. Jerevánban az áldozatok emlékművét több százezres tömeg borította el virágaival. Budapesten ma 17 órakor gyászmisére gyűlnek össze a hazánkban élő örmények, a közösség XI. kerületi, Orlay utcai templomában.

1915 elején Isztambulban a Török Egységért és Szabadságért Párt titkos ülésén mondta Nazim bey az örményekről: "Hogy ha továbbra is megelégszünk helyi kivégzésekkel, hogy ha ez a tisztogatás nem ölt általános és végleges formát, károkat fog okozni nekünk. Ezért feltétlenül ki kell az örmény népet irtani, hogy egyetlen örmény se maradjon, és Örményországnak még a neve is eltűnjön." És 1915-ben kezdetét vette a leszámolás. A török szultánátus területét három szakaszban átfésülték, és az örmény lakosságot összegyűjtötték. Az Eufrátesz körüli félsivatagos területen menetelő örmény deportáltakat az éhség, és a járványok, valamint az ellenük uszított muszlim lakosok tizedelték, a lemaradókat megölték. Aki túlélte a menetelést, koncentrációs táborba került. A deportáltak egy részét kőolajjal telt barlangokba zárták, melyeket aztán felgyújtottak. Csak a Setdadije melletti úgynevezett "örmény barlangban" negyvenezer ember veszítette így életét.

Április 24-e az örmény nép gyásznapja. A szomorú mérleg másfél millió ártatlanul meggyilkolt örmény. Ezen a napon azokra az örményekre emlékezünk, akik nemzetiségük miatt haltak meg kegyetlen, erőszakos halállal. Statisztikai adatok szerint jelenleg 3,5 millió örmény él Örményországban, és közel ötmillióan a világ többi részén.

Avenasian Alex

 

HALÁLOS AMERIKAI RULETT (Magyar Hírlap 1998-04-27)

Nemzetközi jogot sértve végeztek ki külföldieket

Az Egyesült Államok előszeretettel tetszeleg az emberi jogok védelmezőjének szerepében, de az amerikai szövetségi kormány odahaza alig tesz valamit a jogsértések megakadályozásáért - mutatnak rá nemzetközi megfigyelők, miután áprilisban egy hónapon belül két külföldit is kivégeztek az USA-ban. Ezek az esetek ráadásul nemcsak emberi jogi kérdéseket vetnek fel, de arra is rámutatnak, hogy az amerikai igazságszolgáltatás fittyet hány az érvényes nemzetközi jogra.

A paraguayi Angel Francisco Breardnak Virginiában, a hondurasi José Roberto Villafuertének Arizonában adták be a halálos injekciót. Mindkettőjüket gyilkosságért ítélték halálra, ám sem letartóztatásuknál, sem a bírósági eljárás idején nem engedélyezték nekik, hogy kapcsolatba léphessenek saját országuk külképviseletével és konzuli segítséget kérjenek. Pedig a konzuli védelem igénybevételét ilyen esetekben egy nemzetközi jogi dokumentum, a konzuli kapcsolatokat szabályozó 1963-as bécsi egyezmény garantálja, amelyhez az Egyesült Államok 1969-ben feltétel nélkül csatlakozott. A konvenció 36. cikkelye kimondja, hogy a letartóztatott külföldieket tájékoztatni kell a konzuli segítséghez való jogukról, valamint lehetőséget kell biztosítani a kapcsolatfelvételre a diplomáciai képviselet és a letartóztatott között. Ezzel a lehetőséggel sem Breard, sem Villafuerte nem élhetett.

Az amerikai börtönökben több mint 60 halálra ítélt külföldi állampolgár várja sorsának beteljesülését, s közülük egyetlen eggyel sem közölték a hatóságok, hogy joguk lenne konzuli segítséget igénybe venni. Az Amnesty International (AI) nevű emberi jogi szervezet jelentése szerint az amerikai igazságszolgáltatás ismeretének hiánya miatt a külföldieknek így sokkal nagyobb az esélyük, hogy halálra ítéljék őket. 1993 óta legalább hét külföldit végeztek ki az Egyesült Államokban, közülük kettőt tavaly, kettőt pedig az idén.

Az eddigi esetekből világosan kitűnik, hogy az Egyesült Államok kettős mércével mér, hiszen ha egy amerikai állampolgárt akarnak külföldön megbüntetni, Washington azonnal tiltakozik. "Az amerikai külügyminisztérium rendkívüli fontosságot tulajdonít a 36. cikkely betartásának, ha amerikai állampolgárról van szó. Az amerikai szövetségi kormány ugyanakkor semmilyen érdemi lépést nem tett még annak érdekében, hogy biztosítsa a bécsi egyezmény hazai betartását" - mutat rá az Amnesty International, hozzátéve, hogy ez a gyakorlat aláássa a nemzetközi jog egységes alkalmazását.

Az AI a nemzetközi jogot semmibe vevő és az előítéletektől sem mentes amerikai ítélkezési gyakorlat egyik legkirívóbb példájaként említi azt az esetet, amikor 1997 júniusában Texasban kivégeztek egy 1986-ban halálra ítélt mexikóit. Irineo Tristán Montoya sem vehette fel a kapcsolatot a mexikói konzullal, majd a hosszas rendőrségi kihallgatás után egy angol nyelvű beismerő vallomást írattak alá vele, pedig ezt a nyelvet a gyanúsított egyáltalán nem beszélte. Ráadásul az akkor 18 éves Montoya csak másodrendű vádlott volt a gyilkossági ügyben, mégis halálbüntetést kapott, a tényleges gyilkost pedig csak börtönre ítélték. A kivégzés előtt néhány nappal az amerikai külügyminisztérium erőtlen próbálkozást tett a texasi kormányzónál, hogy magyarázatot kérjen, betartották-e a bécsi egyezmény 36. cikkelyét. A vizsgálat elvégzését a texasi hatóságok azzal utasították vissza, hogy "Texas soha nem írta alá a bécsi konvenciót", ami jól példázza, hogy az amerikai tisztviselőknek a szövetségi szint alatt fogalmuk sincs arról, mi az a nemzetközi jog.

Még Montoya kivégzése előtt az Egyesült Államokban elítélt külföldieket képviselő ügyvédi irodák azzal a kéréssel fordultak Madeleine Albright külügyminiszterhez, hogy ügyfeleik jogainak sorozatos megsértése miatt lépjen fel a bécsi egyezmény betartásáért. A 32 iroda által aláírt levélre válasz eddig nem érkezett.

A paraguayi Angel Francisco Breard kivégzése azonban akkora vihart kavart, hogy még Albright is lépéskényszerbe került. A külügyminiszter asszony személyesen kérte Virginia állam kormányzóját, Jim Gilmore-t, hogy halasszák el a kivégzést, azzal érvelve, hogy a bécsi konvenció figyelmen kívül hagyása "visszaüthet" a külföldön fogva tartott amerikaiakra. Tette ezt azért is, mert előzőleg a Hágai Nemzetközi Bíróság határozatban ítélte el a nemzetközi jog effajta megsértését, és ugyancsak a kivégzés elodázására szólította fel a virginiai hatóságokat. Az amerikai legfelsőbb bíróság viszont ennek ellenére zöld utat adott a kivégzéshez, és azt halálos injekcióval április 14-én végre is hajtották.

Az Amnesty International szerint Breard - aki büntetlen előéletű volt és az általa elkövetett emberölés nem volt szándékos - konzuli segítség híján nem tudott hatékonyan fellépni saját védelméért. Az esküdtek az enyhítő körülmények ellenére - a bíró tanácsára - a halálos ítélet mellett döntöttek. A halálbüntetést az Egyesült Államokban nem az elkövetett bűncselekmények súlya szerint szabják ki, hanem azok az elkövetők kapják, akik képtelenek jól védekezni a bíróság előtt - ez az "amerikai rulett" lényege, vélik emberi jogi aktivisták.

Közben az amerikai sajtó máris azzal foglalkozik, hogy a külföldiek kivégzésének fényében milyen helyzetbe kerülhetnek a más országokban letartóztatott és elítélt amerikaiak. A washingtoni külügyminisztérium szerint évente mintegy háromezer amerikai állampolgárt tartóztatnak le világszerte, s 50 százalékukat többéves börtönbüntetésre ítélik. A külföldön fogva tartott amerikaiak ugyanakkor többnyire megkapják a lehetőséget, hogy hazájuk konzulátusával kapcsolatba lépjenek. Mexikóban a CNN hírtelevízió tapasztalatai szerint kifejezetten jól bánnak az amerikai rabokkal, míg az Egyesült Államokban halálra ítélt 39 mexikóiról ugyanez nem mondható el.

Emberi jogi aktivisták és jogászok mindamellett azt is megjegyzik, hogy azoknak az országoknak a többségében, ahol amerikaiakat tartanak letartóztatásban, rég eltörölték a halálbüntetést.

Dajka Béla

 

HALÁL VÁR NIGÉRIA ZENDÜLŐIRE (Magyar Hírlap 1998-04-29)

REUTER - Hazaárulás miatt halálbüntetést szabott ki öt vádlottra egy különleges katonai bíróság Nigériában. A testület elé 26 embert állítottak azzal a váddal, hogy összeesküvést szerveztek a katonai diktátor, Sani Abacha tábornok ellen. Közülük 14-et felmentettek, hármat 2 és 14 év közötti börtönre, négy másikat életfogytiglanra ítéltek. Az öt halálra ítéltre - Oladipo Diya altábornagyra, aki Abacha helyettese volt Abdulkareem Adisa vezérőrnagyra, Tajudeen Olanrewaju vezérőrnagyra, Oluseun Fadipe őrnagyra és A. Adebanjo mérnökre - golyó általi halál vár. Az állítólagos puccs, amelyet a katonai kormány szerint december 21-ére terveztek, heves vitákat váltott ki Nigériában, mert ellenzéki csoportok kétségbe vonták a vádak jogosságát. Válaszul az Abacha-kormány videofelvételeket mutatott be, amelyeken a vádlottak közül néhányan bevallották: meg akarták dönteni Abacha 1993 óta tartó hatalmát.

A nyugati országok Nigéria ellen korlátozott szankciókat vezettek be 1995-ben Ken Saro-Wiwa és nyolc másik kisebbségi aktivista kivégzéséért. Ebben az ügyben igazságos és nyilvános pert követeltek.

 

A "FEKETE KÖNYV" (Magyar Hírlap 1998-05-02)

A tragikus sorsú irodalmi alkotásokról többnyire két szállóigét idézve szoktak beszélni: "a könyveknek megvan a maguk sorsa" általános szentenciája mellé kívánkozik Bulgakov A Mester és Margarita című regényének hasonlóan sokértelmű gondolata, hogy ugyanis a kéziratok nem égnek el. Igaz, mióta a legfőbb kegy és a szüntelen tilalmak szirtjei között vergődő Mihail Bulgakov, bizonyára főleg önmaga vigasztalására leírta ezt a sort, már lángoltak a hitleri fasizmus könyvmáglyái, és a szovjet politikai rendőrség, az NKVD kemencéiben is javában égtek a letartóztatottak elkobzott iratai. Köztük számos író, így Oszip Mandelstam, Borisz Pilnyak, Iszaak Babel kiadatlan művei. Ezek megsemmisítéséről néhány esetben - többnyire a foglyok meggyilkolása után mintegy másfél évtizeddel a csúcson folyó hatalmi harc részeként Moszkvában úgy-ahogy elvégzett rehabilitáció során - igazolást adtak a családtagoknak, a dokumentumon gondosan feltüntetve a művek ún. elégetési sorszámát.

A szovjet zsidóság második világháborús szenvedéseiről készült "Fekete könyv"-nek, ha lehet, még ennél is tragikusabb sorsa volt. Albert Einstein és az amerikai zsidó írók bizottsága már 1942 végén javasolta, hogy Moszkvában gyűjtsék össze és a Szovjetunióban meg az USA-ban egyszerre adják ki a náci Németország által lerohant szovjet területeken életben maradt zsidók emlékezéseit, felrázva a világ lelkiismeretét, s anyagi, erkölcsi segítséget szerezve Moszkva számára a barna veszedelem megállításához. A szovjet vezetés azonban - noha a nyugati segélyek reményében a szövetségesekkel egy ideig még a Krím-félszigeten létrehozandó zsidó autonómiáról is hajlandó volt tárgyalni! - ebbe nem ment bele. A "belpolitikai használatra" alkalmazott szovjet propaganda ugyanis nem különböztette meg a megszállt területek egységesen "békés szovjet lakosság" néven emlegetett polgárait. Arra hivatkozva, hogy egy etnikum szenvedéseinek kiemelése méltánytalan a többi szovjet állampolgárral szemben, hallgatott mintegy kétmillió megölt zsidó polgáráról.

A háború kitörése után (szintén propagandacélokból) szovjet értelmiségiek vezetésével létrehozott Zsidó Antifasiszta Bizottság elnöke, a világhírű színész Szolomon Mihoelsz és Iszaak Fefer író amerikai körútján a házigazdák újra sürgették a "Fekete könyv" összeállítását. A Moszkvával - az NKVD vezetőivel - folytatott hosszú telefonegyeztetések után a két vendég ezt megígérte nekik. Mihoelszék valószínűleg hittek is a terv realitásában, hiszen sok minden más mellett azt sem tudhatták, hogy a bolsevik párt központi bizottságának agitációs és propaganda osztályvezetője, akitől formálisan egy ilyen kiadás engedélyezése függött, a hivatalos pártideológiának az 1930-as évek közepétől egyre határozottabb orosz birodalmi nacionalizmusa jegyében már 1942-ben részletes feljegyzésekben tiltakozott Sztálinnál a szovjet művészeti életben tapasztalható és az orosz népre nézve szerinte megalázó zsidó túlsúly miatt.

Mihoelszék hazatérése után a szovjet pártvezetés kelletlensége ellenére Ilja Ehrenburg és Vaszilij Groszman vezetésével mégiscsak megkezdődött a "Fekete könyv" anyagának összeállítása. A két neves író felkérőlevelére a Szovjetunió nyugati végeiből 1943 végétől 1946-ig egymás után érkeztek Moszkvába a gyakran fésületlen, sete-suta, naiv és borzalmas emlékezések. Köztük az apró termetű bábaasszony története, akit ukrán férje 19 hónapon át egy hatalmas sírgödörben rejtegetett; egy zsidó mérnöké, akit orosz felesége befalazott, és egy keskeny résen keresztül táplált hosszú hónapokon át. A Vörös Hadseregben harcoló s így életben maradt testvére eljuttatta Ehrenburgnak a lettországi Anna Frank jiddis nyelvű, szikár naplóját, élete utolsó előtti napján az agyongyötört kislány belenyugvó feljegyzéseivel, miszerint a hírek szerint egész családjával együtt élve fogják elégetni őket.

Fennmaradt néhány tanúságtétel a szovjet falvakon átvonuló magyar munkaszolgálatosokról is. A helyi lakosok látták például, ahogy egyikük lemaradt társaitól, majd jelentkezett a német városparancsnoknál, nehogy a szökés gyanújába keveredjen; az gúnyosan elmosolyodott, előhúzta a pisztolyát és agyonlőtte. De más magyar vonatkozású visszaemlékezés is érkezett a "Fekete könyv" szerkesztőihez: az ukrajnai Tulcsinszkoje gettójából például 25 fiatal nőt kísértek a magyar és olasz tartalékosok táborhelyére, hogy kivégzésük előtt szórakoztassák a katonákat. Köztük a később partizánnak állt Golda Wassermant, ki 1944-ben kelt jiddis nyelvű levelében megírta Ehrenburgnak, hogy egy lápos területen áthaladva miként lökték a kísérő katonákat a mocsárba, s mielőtt azok elsüllyedtek, hogyan eresztettek még egy géppisztolysorozatot a menekülő lányokba.

A "Fekete könyv" anyagai közül a legtöbb fehéroroszországi, moldáviai és főleg ukrajnai városokból, így Kijevből érkezett, ahol a túlélők feljegyzései szerint a helyi vezetők már a háború kitörése után is azzal nyugtatgatták a zsidó lakosságot, hogy nem kell elmenekülnie, mert Moszkva soha nem adja fel ezt a várost. A kézzel írt, még gyakrabban értelmiségieknek tollba mondott tanúvallomások ilyen és hasonló állításai nyilvánvalóan kellemetlenek voltak Sztálin környezetének, hiszen arra emlékeztettek, hogy védtelenül hagyta állampolgárait a fasiszta megszállókkal szemben. A "Fekete könyv" gyorsan szaporodó - és Ilja Ehrenburg által rögtön megszerkesztett - fejezeteinek egy másik kínos vonulata is volt. Írói hol keserűen, hol vádló reménytelenséggel számoltak be azokról az esetekről, amikor a szomszédok kiadták a Gestapónak a rejtekező zsidókat. Egy ukrán orvosnő például "Úgyis sok van belőletek!" felkiáltással elvitette a hozzá forduló anyát beteg gyermekeivel együtt. Az üldözötteket nemegyszer szláv férjük vagy feleségük családja küldte el a házból a biztos halálba, mert félt a zsidók rejtegetéséért kilátásba helyezett felkoncolástól.

A személyes tragédiák hosszú sorában visszatérő mozzanat, hogy az evakuációból, a hadifogságból vagy a gettóból otthonukba visszatért zsidók gyakran idegeneket találtak a lakásukban. Egy Emilia Kotlova nevű kijevi tanárnő 1945 januárjában írt emlékezése végén arra kérte a "Fekete könyv" szerkesztőit, segítsenek neki visszaszerezni az otthonát. "Az az asszony bitorolta el, aki feljelentett a Gestapónál. Beköltözött és megkaparintott mindent, amit egy szorgos élet alatt megteremtettem. Én meg tíz hónapja, amióta visszatértem, egy óvoda nyirkos pincéjében húzom meg magam. 1944 májusa óta perben állunk... Az ember azt hinné, hogy annyi borzalom és szenvedés után öregségére legalább a saját otthonára joga van, legalább vöröskatona fiaira való tekintettel. De a szomszédasszony, ez a nép ellensége, szemtelenül elfoglalja a lakást, és petróleumot árul a piacon..."

Az ilyen fejezetek helyett a "Fekete könyv" anyaggyűjtését felügyelő szovjet pártszervek 1944 közepétől "a szovjet lakosság szolidaritását megmutató" emlékezéseket, valamint a hősies zsidó ellenállás példáit követelték a szerkesztőktől. Akiknek eközben amerikai és brit zsidószervezetek, sőt a Palesztinai Zsidó Nemzeti Tanács is segítséget ajánlott föl. A szovjet Zsidó Antifasiszta Bizottság vezetői a szovjet kiadásért felelős Ehrenburg előzetes értesítése nélkül nemzetközi "végrehajtó bizottságot" alakítottak a "Fekete könyv" kiadására, és - Iszaak Fefer későbbi tanúbizonysága szerint Andrej Gromikónak, az akkori amerikai szovjet nagykövetnek a sürgős követelésére - 552 oldalnyi emlékezést kiküldtek az Egyesült Államokba.

A provokáció jobban sikerült, semmint kitervelői gondolták: az Ehrenburg vezette szerkesztőbizottság és Feferék erejét ettől kezdve lekötötte az egymással való ádáz marakodás. Ráadásul a "Fekete könyv" kéziratának első hivatalos értékelése a szerkesztőket kötelezte, hogy írják át(!) az "ukrajnai" szövegeket, csökkentve az ottani kollaboránsok szerepét a zsidók kiirtásában. Ezzel ugyanis, írta a recenzens, a fasiszták kezére játszana a könyv, mert a hitleri propaganda szerint nem a németek számoltak le a zsidókkal, hanem a megszállt területek lakossága.

A "Fekete könyv" kiadásra váró kéziratát a szovjet delegáció mindenesetre magával vitte a nürnbergi perre, és egy-egy példányát 1946 elején Moszkvából számos országba, köztük Magyarországra is eljuttatták. Töredékesen néhány emlékezés helyet kapott az 1946-ban kiadott amerikai, illetve romániai "Fekete könyv"-ben. 1947 februárjában azonban a szovjet pártközpont agitációs és propagandaosztálya azt javasolta a legfelső vezetésnek, hogy az orosz kiadás tervét végleg vegyék le a napirendről. A "Fekete könyv" ugyanis tévesen értelmezi "a fasizmus valóságos jellegét", azt a benyomást keltve, "hogy a németek kizárólag a zsidók megsemmisítése céljából folytattak háborút a Szovjetunió ellen". 1947 végén a pártközpont újra ebben az értelemben foglalt állást, és ezért a nyomda a már kiszedett 33 ívnyi emlékezést visszaadta Mihoelsznek.

Nem egészen két hónap múlva a színészkirályt Minszkben megölték a szovjet politikai rendőrség emberei. 1948 februárjában Fefer még egy sikertelen kísérletet tett, hogy engedélyt kapjon a hiányzó két-három ív kiszedésére és a kötet legalább zárt anyagként történő levéltári elhelyezésére. Ugyanazon év végén azonban őt is - a Zsidó Antifasiszta Bizottság többi vezetőivel - letartóztatták, és 1952 augusztusában kivégezték. A szovjet zsidók szenvedéstörténete a kései, töredékes kiadásokkal pedig már nem válhatott a modern kor történetírásának integráns részévé.

Gereben Ágnes

 

BEVALLOTTA BŰNÖSSÉGÉT A VOLT RUANDAI KORMÁNYFŐ (Magyar Hírlap 1998-05-05)

Kofi Annan is tudott a készülő népirtásról?

Reuter - Jean Kambanda volt ruandai kormányfő egy nemzetközi ítélőszék előtt bevallotta bűnösségét az 1994-es népirtásban, amelynek során mintegy 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le. Egy amerikai lap azt állítja, hogy Kofi Annan mostani ENSZ-főtitkár is tudott a készülő népirtásról, mégsem mozgósította a világszervezet békefenntartóit.

Jean Kambanda a ruandai vérengzések kivizsgálásával megbízott és mindeddig sokat bírált nemzetközi törvényszék előtt vallotta be május 1-jén a tanzániai Arushában, hogy bűnösnek érzi magát az ellene felhozott népirtás vádjában. A törvényszék megítélése szerint a vallomással lélektani gátat törtek meg, mivel nemzetközi bíróság előtt még soha senki nem ismerte el népirtásban való bűnösségét.

A törvényszék vezető tisztviselői úgy vélik, hogy Kambanda beismerése hozzájárulhat a több mint 40 éve háborúzó hutu és a tuszi törzsek közötti megbékéléshez.

A törvényszéket 1994-ben hozták létre az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján, négy hónappal azt követően, hogy keményvonalas hutuk mintegy 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le. A hutu-tuszi megbékélést azonban az is próbára teszi, hogy a hutuk általában elismerik-e felelősségüket, illetve a jelenlegi tuszi kormány lemond-e az országban elítélt 130 ezer hutu kivégzéséről. Eddig 24 emberen hajtották végre a halálos ítéletet annak ellenére, hogy II. János Pál pápa is kegyelmet kért számukra.

Ma várják Arushába Kofi Annan ENSZ-főtitkárt is, aki közép- és dél-afrikai országokat keres fel ezekben a napokban. Annan várhatóan örömmel nyugtázza majd a beismerés hírét, tekintettel arra, hogy az ENSZ ellenőrei tavaly súlyos hiányosságokat és visszaéléseket tártak fel az arushai nemzetközi bíróság működésében.

Annannak mindenesetre kellemetlen perceket szerzett a The New Yorker című magazin híre, miszerint a jelenlegi ENSZ-főtitkár - 1994-ben a világszervezet békefenntartó tevékenységét irányító főtitkárhelyettesként - tudott a ruandai népirtás előkészületeiről, mégsem lépett annak megakadályozása érdekében. "Ha már valami megtörténik, utólag gyakran mondanak kegyetlen és hideg bölcsességeket, mindig át lehet értékelni a dolgokat, és mindent jobban tudni" - válaszolt Annan Nairobiban a The New Yorker állításaira.

Annant a ruandai békefenntartók parancsnoka, Romeo Dallaire tábornok figyelmeztette 1994-ben, hogy a hutu kormány listát készít tuszikról, feltehetően a kivégzés szándékával. Annan ennek ellenére nem engedélyezte, hogy a kéksapkások átkutassák a hutu fegyverkészleteket, mondván, erre a békefenntartóknak nincs mandátumuk. Annan egyszerűen "régi történetnek" nevezte a The New Yorker sztoriját, hiszen - mint arra egy ENSZ-tisztviselő rámutatott - a ruandai békefenntartók és a világszervezet központja közötti levelezést már 1996-ban nyilvánosságra hozták Nairobiban.

 

AMERIKAI IDEGGÁZ AMERIKAI KATONÁK ELLEN (Magyar Hírlap 1998-06-09)

A CNN és a Time magazin közös riportja szerint a Pentagon ideggázt alkalmazott Vietnamban amerikai dezertőrök ellen. Az ideggázok alkalmazását a Fehér Ház hagyta jóvá az amerikai szökevények elhallgattatására, mondta a Time magazin riporterének Thomas Moorer tábornok, aki az akció idején, tehát 1970-ben a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke volt.

MH-New York - A vietnami háború idején - erősítette meg az úgynevezett Hátszél akcióban részt vevő valamikori tisztek egyike - a dezertőrök kivégzését fontosabbnak tartottuk még az ellenséges katonák megsemmisítésénél is. Szó sem volt arról, hogy ejtsük őket foglyul és vigyük vissza őket a csapatokhoz. A parancs az volt, hogy végezzük ki őket.

A Time és a CNN közös riportja szerint a szarin gáz alkalmazására amerikai katonaszökevények ellen 1970 szeptemberében került sor. A felderítők egy thai faluban amerikai szökevényeket figyeltek meg, és a parancsnokság úgy döntött, hogy az egész falut meg kell semmisíteni. Attól tartottak ugyanis, hogy az amerikaiak elárulhatták a harci taktika részleteit, illetve beavathatták az ellenséget az amerikai hadsereg kommunikációs rendszerének titkaiba.

Az akció során a hadiszökevényekkel együtt halt meg a falu lakossága, mintegy száz ember, bár arról eltérően emlékeztek vissza a korabeli tanúk, hogy hagyományos fegyvereket vagy ideggázt alkalmaztak-e. A Pentagon szóvivője az AP hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy nincsenek történelmi bizonyítékok arra, hogy az amerikai hadsereg valóban alkalmazott volna ideggázt. Henry Kissinger, a Nixon-kormányzat külügyminisztere és nemzetbiztonsági főtanácsadója nem fogadta a riportereket.

Barát József

 

KARÉLIAI TÖMEGSÍR (Magyar Hírlap 1998-06-20)

(MTI) Tarkón lőtt emberek koponyáit találták az észak-oroszországi Petrozavodszk melletti Gyerevjannoje falu fenyvesében. A Memorial (Emlékezet) nevű szervezet karéliai csoportjának kutatói e hét elején több tucat közös sírra bukkantak, amelyekbe feltehetőleg mintegy ezer politikai foglyot temettek az 1938. augusztusi tömeges kivégzések idején. A feltárásokban részt vevő kriminológusok föltételezik, hogy a Petrozavodszkban és környékén véghezvitt politikai megtorlások áldozatait temették el ezekbe a sírokba.

 

KIVÉGZÉSEK, KÉMTÖRTÉNETEK (Magyar Hírlap 1998-07-15)

(AFP) Észak-Korea tegnap cáfolta, hogy a dél-koreai tengerpart keleti részén vasárnap talált holttest egy észak-koreai kémé lenne. A KCNA hivatalos észak-koreai hírügynökség egy szóvivőt idézve közölte: "Semmi közünk az incidenshez". A szóvivő szerint az ügyet a dél-koreai "szélsőjobb" kreálta, amely nem nézi jó szemmel az Észak és Dél között létrejött együttműködést. Sztálinista stílusú tisztogatás keretében Észak-Koreában nyilvánosan kivégeztek több mint ötven magas rangú személyiséget, köztük egy tábornokot és egy KB-titkárt. Li Jong Csan, a dél-koreai biztonsági szolgálat vezetője hétfőn a parlamentben számolt be a Kim Ir Szen 1994-es halála óta folyó tisztogatások legújabb fejleményeiről: Li Bong Von négycsillagos tábornokot Dél-Korea javára végzett kémkedés vádjával végezték ki; Szo Kvan Hit, a Koreai Munkapárt KB mezőgazdasági titkárát szabotázzsal vádolták. A hírt nem erősítették meg.

 

ÚJABB KATYN AZ URÁLNÁL (Magyar Hírlap 1998-08-12)

MTI - A Lengyel Rádió moszkvai tudósítójának értesülései szerint 1940-ben a szovjet NKVD egységei feltehetően az Urálon túli Tavdában is gyilkoltak meg lengyel hadifoglyokat. A tudósító Akim Arutyunov orosz történészt idézi, akinek szemtanúk beszámolói állnak rendelkezésére, akik közül az egyik maga is részt vett a kivégzésen.

Eddig három helyről bizonyosodott be, hogy ott a szovjet NKVD egységei 1940 tavaszán összesen 22 000 ezer lengyel hadifoglyot, közöttük 15 000 tisztet végeztek ki: Katyn, Mjednoje és Harkov.

Akim Arutyunov a Gazeta Wyborcza című lengyel lapnak nyilatkozva elmondta, hogy az NKVD eltüntette a tavdai táborban elkövetett bűntény nyomait.

Arutyunov szerint 1940-ben az NKVD lengyel katonákat és polgári személyeket hurcolt Tavdába, akiket tavasszal meggyilkoltak. Nem tudni, hogy hányan is voltak. Dokumentumok nem maradtak fenn, mert röviddel a kivégzés után leégett az archívumot őrző barakk.

Vjacseszlav Bragin orosz kulturális miniszterhelyettes, aki a sztálinizmus áldozatai emléktemetőinek gondozásával foglalkozik, a Gazeta Wyborcza keddi számában megjelent írás szerint nem tud arról, hogy lengyel sírok lennének Tavdában.

Vlagyimir Motrjevics professzor, a sztálinizmus uráli rémtetteinek nyomait kutató jekatyerinburgi szervezet vezetője elmondta: az egész szverdlovszki kerület egy nagy koncentrációs tábor volt a '30-as, '40-es években. A táborokban németek és olaszok is elpusztultak. Az NKVD Tavda mellett tartotta fogva az egész észt kormányt, a kormányfővel az élen, valamint számos, a balti országokból származó katonát. A professzor szerint egymaga 200 titkos temetőt tár fel.

 

VÁDEMELÉS EGY SZOVJET PARTIZÁN ELLEN (Magyar Hírlap 1998-08-22)

(MTI) Vádat emeltek egy második világháborús szovjet partizán ellen Lettországban, mert - a vádirat szerint - polgári személyeket végeztetett ki 1944-ben. Valdis Strelis ügyész adatai szerint Vaszilij Kononov egy embert személyesen agyonlőtt, nyolc másik kivégzésére pedig parancsot adott egy szovjet partizánosztag parancsnokaként. A vádlott szabályos büntetőexpedíciót vezetett 1944-ben az ország keleti részén fekvő Bati falu ellen, mert gyanúja szerint a falubeliek együttműködtek a náci megszállókkal. A Szovjetunió a második világháború kezdetén annektálta a balti államot. Lettország később német megszállás alá került, s Kononov ekkoriban volt az ellenség hátában működő partizánosztag parancsnoka. A világháború után, a szovjet uralom öt évtizedében Kononovot és a többi partizánt hősként ünnepelték, említeni sem volt szabad, hogy a partizánok büntetőakciókat hajtottak végre a polgári lakosság ellen. Ha a bíróság bűnösnek találja Kononovot, akár életfogytiglani szabadságvesztésre is ítélheti.

 

KIVÉGZÉS GÁZÁBAN (Magyar Hírlap 1998-08-31)

(MTI) Végrehajtották azt a két halálos ítéletet vasárnap Gázában, a Palesztin Önkormányzat területén, amelyet Jasszer Arafat palesztin elnök aznap - eddig példa nélkül álló módon - jóváhagyott. A két elítélt egy testvérpár, Raed és Mohammed Abu Szultan (24, illetve 25 évesek). Mindkettő rendőr. Egy katonai bíróság szombaton ítélte őket halálra, mer csütörtökön meggyilkoltak egy palesztin biztonsági tisztet, Madzsdi Halidit (32) és fivérét, Mohammedet (30). A tárgyalás szombaton volt és a vasárnap jóváhagyott két halálos ítéletet aznap golyó által végre is hajtották. Egy palesztin emberi jogi csoport képviselője bírálta a kivégzéseket. Mint mondta, nem ez a módja annak, hogy a Palesztin Hatóság megfékezze a biztonsági szolgálatok tagjai által elkövetett túlkapásokat.

 

CHIRAC MEGFEDDTE JOSPINT (Magyar Hírlap 1998-11-07)

(Reuters) Jacques Chirac elnök tegnap nyilvánosan rendreutasította Lionel Jospin kormányfőt, amiért a miniszterelnök kijelentette: itt az ideje, hogy rehabilitálják azokat a francia katonákat, akiket zendülés miatt végeztek ki egy katasztrofálisnak bizonyult első világháborús offenzíva során. Jospin csütörtökön szólított fel erre az első világháborút befejező fegyverszünet évfordulója előtt mondott beszédében. Az ünnepségen arra a 180 ezer katonára emlékeztek, akik 1917-ben vesztették életüket abban az egy hónapig tartó hiábavaló próbálkozásban, hogy áttörjék a német vonalakat. Amikor a német csapatok újra és újra visszaverték a franciák támadását, több egység megtagadta az offenzíva folytatását. A hadbíróság több száz katonát halálra ítélt. Hadtörténészek a kivégzettek számát hozzávetőleg százra teszik. Amikor arra a több mint egymillió franciára emlékezünk, akik 1914 és 1918 között életüket adták, hogy megvédjék országunkat, az elnöki hivatal időszerűtlennek tart minden, lázadók rehabilitációjára vonatkozó állásfoglalást, mondta egy szóvivő.

 

JÓVÁHAGYTÁK PRIEBKE ÍTÉLETÉT (Magyar Hírlap 1998-11-18)

(MH) Az olasz legfelső bíróság jóváhagyta a római katonai bíróság tavaly márciusi döntéseit, melyekkel Erich Priebke és Karl Hass volt SS-tiszteket életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek. A 86 éves elítélteket a Róma melletti Ardeatine bányáiban végrehajtott kivégzések bűne terheli. A 335 emberéletet követelő megtorló akciókra 1944. március 24-én került sor, egy nappal az után, hogy Rómában egy partizánakció következtében 33 német katona életét vesztette. A római Gestapo főnökének, Herbert Kapplernek a parancsára minden német élete tíz olasz áldozatot kívánt. Az olasz főváros börtöneiből összeszedett 330 politikai fogoly és zsidó túsz névsorát Priebke "tévedésből" még további öt személlyel is megtoldotta. Ő és Hass is tevőlegesen részt vett az akcióban.

 

MINDEN NAPRA EGY KIVÉGZÉS (Magyar Hírlap 1998-11-18)

(MTI) Az egyesült államokbeli Maryland államban tegnapra virradó éjjel kivégeztek egy halálraítéltet, és rajta kívül jövő keddig még hét foglyon hajtják végre a halálos ítéletet. A 32 éves Tyrone X. Gilliam a vád szerint tíz évvel ezelőtt rablógyilkosságot követett el, s mindössze három dollárért ölte meg áldozatát. Gilliamet a baltimore-i börtönben végezték ki méreginjekcióval. Mindvégig ártatlannak vallotta magát. A börtön előtt a kivégzés idején mintegy kétszázan tiltakoztak a halálbüntetés ellen. Jövő keddig szerte az országban még hét halálraítéltet végeznek ki.

 

NAGY KARÁCSONYI GYILKOSSÁG (Magyar Hírlap 1998-12-24)

Két egymást követő éjszakán kétszer néztem végig, miként ítélik halálra és miként végzik ki az egykori román államelnököt és feleségét.

Különböző dokumentumfilmek voltak, az egyiket német, a másikat francia forgatócsoport készítette román munkatársakkal. A rituális esemény ábrázolásához természetesen ugyanazt az eredeti filmanyagot használták. Másként vágták meg, a két film hatása azonban azonos maradt.

Jövő karácsonykor lesz a zsarnokgyilkosság kerek évfordulója. Nem tudom, hogy a két tévétársaság vajon miért tűzte ilyen sietősen műsorára, s miért épp e két adventi éjszakán. Jó későre járt. Mint mikor benn kell maradni egy üres iskolában, és ötvenszer leírni ugyanazt a képtelen mondatot. Ezek a filmek olyan erkölcsi és esztétikai alapkérdéseket ismételtettek meg velem, amelyekre az eltelt kilenc évben nem volt válaszom. Hideg fejjel néztem végig, hogy a zsarnokgyilkosságot miként élvezem. Néztem, hogy élvezetem miatt elvileg szégyenkeznem illene, mégsem szégyenkezem.

Nincs bennem kímélet, szánalmat nem érzek a házaspár iránt. Az eredeti élmény kétszer megerősödött.

Jogszerű bírósági eljárások híve vagyok. Nem vagyok híve a halálbüntetésnek. Lelkiismeretem ennek ellenére közömbösen hallgatott. Az eljárás brutalitása nem sértette az ízlésemet, nem zavarta az arányérzékemet. A halovány tudattól, hogy valaminek mégis lennie kéne ebben az eljárásban, ami ellen kifogásom lehetne, de nincsen kifogásom, illetve lennie kéne bennem egy másik személynek, aki erkölcsi közömbösségem és esztétikai igénytelenségem ellen tiltakozna, ilyen személy azonban nincs: furcsa űr támadt. A következő néhány nap nem volt kellemes.

Az alantas élvezet veszélyesen közel áll a nemes élvezethez. A kétféle kielégülés élvezetére nincsenek külön idegszálaink. A kéj és a fájdalom szintén képesek arra, hogy érintkezzenek. Nem csak emberben, állatokban is. Akár alantas, akár nemes, az élvezet felgyorsítja vagy éppen megakasztja a légzést, s miközben olyan érzést kelt, mintha töredék időkre blokkolná a keringést, a vértolulások a kéjes fulladás érzetével homályosítják el a tudatot. Az emlősök fiziológiája zárt szisztéma. Az erős politikai vagy vallási izgalom emelkedő görbéje nem sokban különbözik a szeretkezés emelkedő görbéjétől. Beteljesíthetetlen kívánságom csúcspontján fölismerem a halál közelségét.

Fel van függesztve az erkölcsi ítélkezés, és hosszú szünetjeleket ad az önreflexió. Látást és érzetet nem akadályoz többé gátlás. Nemcsak a végtagokban, a háton, a nyakban, hanem az ágyékban és a hasban, a belekben és a végbél nyílását összefeszítő, sugarasan szálkás izomzatban is feszültség keletkezik. Akkor is, ha zsarnokot gyilkolok, akkor is, ha nézem mások zsarnokgyilkosságait. Ellentétes, görcsös izomkontraktúrák és izomtónusok. Ezért olyan mulatságos látvány a tömeges politikai vagy vallási elragadtatottság. Végül is döntés kérdése, hogy mit teszek nyilvánossá és mit titkolok. S ezért oly félelmetes a tömeges hisztéria. Rettegő kutyáknak is merevedése támad, örömükben vinnyogva vizelnek, gerincükön föláll a szőr. A kriminológia szintén ismeri e jelenséget. Rablók, tolvajok, gyilkosok a tett elkövetése előtti kéjes izgalmukban kényszeresen ürítenek. Ejakulálnak, miközben végrehajtják tettüket.

Köznapi körülmények között az ember szigorú ellenőrzés alatt tartja az alantas élvezetek körébe tartozó affektusait és emócióit. Jó oka van rá.

Ha a gyűlölet és a szeretet, az alantas és a nemes között nem őrzi a kényes és sérülékeny határokat, ha nem kizárólag nemes élvezetekre tartja fenn fiziológiájának zárt rendszerét, akkor a szorongás, a gyanakvás, a sértettség, a bosszú, az elégtétel olthatatlan vágya, a mohóság, az irigység, az önzés, a hiúság és a kapzsiság káosza azonnal elnyeli. Olykor nem csak őt. Egyetlen hisztériára hajlamos személy elegendő, s rántja magával a többit. Marosvásárhelyen fölszakadt. Jugoszláviát jó időre elnyelte. Ukrajnát, Oroszországot elvékonyodott hártya védi még.

Az ész álma rémeket szül, való igaz. A gyűlölet és az elégtétel ábrándja viszont még akkor is monstrumot, ha közben azt gondolja az ember, hogy ő csupán a fájdalmának vagy az igazságérzetének keresett nyílt utat.

Attól a veszélytől, amelyet önmagam számára én magam jelentek, nem tud más megvédeni, mint értelmem utolsó, éber, józanon tartott foltjai.

Mintha attól lehetne tartani, hogy kitörnek, a gyűlölt és rettegett házaspárt egy kopár teremben beszorították két összetolt, vaslábú asztal és a fal közé. Hideg lehetett a teremben vagy a rögtönítélő bíróság egyenruhás tagjai nem engedték meg, hogy levegyék a kabátjukat. Siettek velük. Minél előbb túl kellett a dolgon lenniük. Nem volt rá törvényes felhatalmazásuk. Miként kedves disznóikat egy téli hajnalon. Amíg életben vannak a zsarnokok, legitim minden restaurációs kísérlet, s akkor nekik van végük. Ki kit öl meg, ez volt itt a kérdés. Elena Ceausescu szőrmével bélelt, világos köpenyt viselt. Összefogta magán, ezzel védekezett ellenük. Fázott, valószínűleg a félelemtől. De nem lehetne azt mondani, hogy ne maradt volna mindvégig fegyelmezett. Tudta, mi fog történni, mondta is. Mégis úgy viselkedett, mintha nem egy lázadás kellős közepén lenne, hanem az áttévedt tyúkok miatt sértette volna meg a szomszédasszonya. Nicolae Ceausescunak nem működött ennyire az önfegyelme. Holott ő nem látta be a közeli véget. S nem csupán alkati korlátoltsága védte meg. Az akkor hetvenegy éves ember negyvennégy éven át a Központi Bizottság tagja volt. Ez sok. Nézte a feleségét, forgatta ravasz kis szemét, idegességében kínosan vigyorgott, látszott a vonásain, fel nem tudja fogni, mi történik itt.

Rajta egy súlyos, sötétszürke télikabát volt. Ezeknek a gyászos és ormótlan télikabátoknak a viselését valószínűleg a Varsói Szerződés egyik titkos záradéka rendelte el. Kádár János kapta a legnagyobbikat. Kádárné is kapott egy jó nagyot. Zsivkov túl kicsit. Husák egy teljesen elszabottat. Nagy, sötét kalappal viselték. A szerencsétlen napon a román államfő kucsmát húzott a fejébe. S hogy követhesse fegyelmezettebb felesége példáját, az asztalon támasztotta ki a karját, az asztalon heverő kucsmájába kapaszkodott, gyúrta, gyűrte. Nézte az óráját, jönnek-e már kimenekíteni. Úgy nézte az óráját, mint aki azt mondja, jó, nem értem, mit akadékoskodnak itt ezek, de nemsokára úgyis kezdődik az igazi pártértekezlet.

Az operatőr hol kettőjüket vette, hol a rögtönítélő bíróság tagjait. Nem talált magának olyan szemszöget a teremben, ahonnan egyszerre lehetett volna rálátása a résztvevőkre. De közeli képeket sem tudott csinálni senkiről, talán az objektív gyújtótávolsága nem engedte, nem tudom. Ráadásul billegett, zökkent, reszketett a gép a kezében, miközben határozatlanul forgolódott. Nemcsak azért, mert nem értett hozzá, hanem azért is, mert rettegését és bosszúvágyát sem tudta csillapítani. Személyes érzelmeit nem tudta összhangba hozni a feladatával.

Ennek a filmnek a tökéletes és teljes dilettantizmus ad esztétikai befejezettséget. Ami nem feltétlenül esztétikai érték. Vághatják így, vághatják úgy, mit sem változik. Tökéletes az összhangzata, mert nincsen olyan tárgya, fénye, szereplője, hangja, eszköze, mely ne lenne alantas, ronda és dilettáns. A diktatúrának nincsen kijárata. Nem is tudjuk, hol vagyunk. Le vannak sötétítve az ablakok, ajtó nem látható. Ebben az értelemben a saját, diktatúrákban szerzett tapasztalataira ismer rá az ember. Már csak ezért is élvezi. Az operatőr sem léphet ki belőle, mert neki sem jut eszébe, hogy kilépjen. A szabadságot nem ajándékba kapja az ember. A gyilkoláson kívül valaminek még eszébe kéne jutnia. A rögtönítélő bíróság rettegő tagjainak heves indulatkitöréseivel azonosul, s mi sem tehetünk mást, követjük kiszámíthatatlan csapongásait. Ami akkor vezetne katartikus felismeréshez, ha a rögtönítélő bíróság tagjaival együtt az igazság áttörését élhetnénk át, mikor a nevünkben elítélik a két zsarnokot. De sajnos nem ez történik.

Nem is történhet így, hiszen bírák és zsarnokok a megszólalásig hasonlítanak. Egyformán ostobák, csúnyák, műveletlenek, durvák, közönségesek. S ami az igazság szempontjából talán a legfontosabb, viselkedésükből és szavaikból hiányzik mindaz, ami egy embernek méltóságot ad. Olyan igazságot még nem látott senki, amelynek ne lenne méltósága.

A méltóságát vesztett kameramozgást követve, csapongva e méltóságukat veszített, semmit nem értő emberek között, magam sem vettem észre, holott eltelt egy évtized, hogy felindulás, elégtétel és élvezet nem az igazságvágyamat követi, hanem a bosszúvágyamat. A dolog azonban még ennél is kínosabb. Ha csak egy kicsit el tudok vonatkoztatni a zsarnoksággal szemben táplált bosszúvágytól, akkor észre kell vennem a kis különbségeket. Igaz, a zsarnokok minden méltóság nélkül mennek a halálba, de ők legalább meg tudják fékezni, fegyelmezik a félelmüket. A bíróság tagjai ellenben nemcsak attól félnek, hogy nem lesz idejük megölni a két zsarnokot, s akkor őket mészárolják itt halomra, ám attól még jobban tartanak, hogy két ilyen óriást kell megölniük. Nem tudnak megszabadulni törpeségük képzetétől. Szabad szemmel ilyesmit még soha nem láttunk a történelemben.

Azt is be kell vallani, hogy amikor a kivégzés előtt valami éles és kemény szárítókötéllel hátukon kötözik össze a zsarnokok kezét, Elena Ceausescu szájából halljuk a színjáték egyetlen emberi mondatát. Valóban készek a halálra, de a bánásmód ellen tiltakoznak. Nem a méltóságukat féltik, hanem még mindig a tekintélyüket. A katonák rettegése azonban oly óriási, félő, nem tudják elvégezni botrányos dolgukat. "Mitől féltek ennyire?" A kétségbeesett és iróniától sem mentes női kiáltást a dulakodás mélyéről lehet fölhallani. S hogy még teljesebb legyen a kép, a legutolsó jelenetben megszólal az is, akinek tényleg hallgatnia kéne. Az operatőr szól az orvoshoz a kamera mögül, már kinn az udvaron. Annyira reszket az orvos keze, hogy sztetoszkópjával nem találja a nyaki ütőeret. Vagy legalább a szemhéj alá be tudna nézni, minden ujja reszket, ez se megy.

"Emeld föl a fejét. Lássuk, hogy halott."

Az orvos egy pillanatig tétovázik. Nem biztos benne, hogy az operatőr kérése teljesíthető. Ha kilép szerepéből, megteszi, akkor megszakítja a több ezer éves áramot, mely személyét és szakmáját még egy utolsó kicsi fonálon Hippokratészhoz köti. Akkor végrehajtja a diktatúrák legrettenetesebb ítéletét. Semmi nem szent. Végrehajtja. Fölemeli és megmutatja nekünk Nicolae Ceausescu halott fejét. Lehúzza az alsó szemhéjakat, hogy belenézhessünk a diktátor halott szemébe.

Ezzel a pusztító érzéki tapasztalattal visszük át a diktatúrák logikáját a következő évezredbe.

Nádas Péter

 

HALÁLNAK HALÁLA (HVG 1998-12-26)

Büntetés-végrehajtási reform Oroszországban

Oroszország Európa tanácsi tagságából fakadó kötelezettségének eleget téve a

Primakov-kormány hamarosan törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé a

halálbüntetés eltörléséről. A közvélemény azonban kemény fellépést követel a

bűnözéssel szemben, és a fegyintézetekben uralkodó siralmas állapotok is komoly

érveket szolgáltatnak a halálbüntetés híveinek.

"Fizikai megsemmisítést" helyezett kilátásba egyik november utolsó napjaiban

elhangzott beszédében Jevgenyij Primakov orosz kormányfő azon bűnözők számára,

akik "asszonyokat és gyerekeket ölnek". Noha a miniszterelnök emocionális

megnyilvánulásán érződött a Galina Sztarovojtova képviselőnő brutális

meggyilkolása (HVG, 1998. december 5.) keltette közfelháborodás hatása,

Primakov szavai nyomán Moszkvában kiújultak a viták a halálbüntetés eltörlése

körül. Egyesek úgy értelmezték a kormányfő kijelentését, hogy a különösen

súlyos bűncselekmények esetében Borisz Jelcin elnök ezentúl mérlegelni fogja,

megkegyelmez-e a halálra ítéltnek. Az államfő ugyanis 1996 augusztusa óta

egyetlen kegyelmi kérvényt sem utasított el, tekintettel arra, hogy 1996

februárjában Oroszország hivatalosan is csatlakozott az Európa Tanács

alapokmányához.

Moszkva az európai szervezetbe történt felvételekor kötelezettséget vállalt

árra, hogy 1999 áprilisáig eltörli a halálbüntetést, s addig is tartózkodik a

halálos ítéletek végrehajtásától. Csakhogy a moratóriumról szóló törvényt a

parlament alsóháza, az állami duma 1997 tavaszán hosszas huzavona után

másodszorra is leszavazta, holott az előterjesztők által kezdeményezett

szakértői vizsgálatok ijesztő eredményekre vezettek: a hatvanas évek eleje óta

született halálos ítéletek mintegy 30 százaléka megalapozatlan - azaz vagy

téves, vagy indokolatlanul súlyos - volt. Így viszont jogi patthelyzet állt

elő: évente kétszáznál is több halálos ítéletet szabnak ki Oroszországban, de

nincsenek kivégzések, s jelenleg csaknem ezer halálos verdikt van függőben.

Szociológiai felmérések szerint az orosz társadalom jelentős része ellenzi a

halálbüntetés eltörlését, s a kriminológiai szakértők ama érvelése is

hiábavaló, hogy a halálbüntetésnek - nemzetközi tapasztalatok fényében - nincs

a bűncselekményeket visszatartó ereje. A közhangulatot alighanem híven tükrözte

Gennagyij Szeleznyovnak, a duma elnökének azt a minap nagy visszhangot keltett

kijelentését, miszerint ő maga "két kézzel szavazna" a - második világháború

alatt, 1943-ban egyébként a fasiszta kollaboránsok számára rövid időre egyszer

már bevezetett - kényszermunka visszaállítására. Szeleznyov hozzátette még:

olyan szigorú feltételeket kellene teremteni, amelyek mellett a kényszermunkára

ítéltek minden este azért imádkoznának, hogy a következő nap legyen az

életükben az utolsó.

A hatóságokra nehezedő társadalmi nyomás ellenére Pavel Krasennyikov

igazságügy-miniszter december 9-én benyújtotta a kormánynak a halálbüntetés

eltörléséről szóló törvényjavaslatot. Ha a kabinet jóváhagyása után a parlament

elé kerülő tervezetre a honatyák is áldásukat adják, Oroszországban békeidőben

az életfogytiglani szabadságvesztés lesz a legsúlyosabb kiszabható büntetés, s

egyidejűleg húszról huszonöt évre emelik a nem életfogytig tartó

szabadságvesztés maximális időtartamát. A törvényjavaslat szerint a már

hatályos halálos ítéleteket az illetékes bíróságok felülvizsgálnák, és a

bűncselekmények körülményeinek és az elkövetők magatartásának

figyelembevételével életfogytig tartó vagy huszonöt éves szigorított

fegyházbüntetésre változtatnák őket. A törvénymódosítás szükségességét

indokolva Krasennyikov hangsúlyozta: egy magát civilizáltnak valló ország nem

engedheti meg, hogy halálra ítélteket évekig teljes bizonytalanságban tartsanak

további sorsuk felől.

Mindeközben egy moszkvai bíró és három halálra ítélt az orosz

alkotmánybírósághoz fordult annak megállapítását kérve, hogy a halálbüntetéssel

járó életellenes bűncselekmény elkövetésével vádoltaknak joguk van-e arra, hogy

esküdtbíróság tárgyalja az ügyüket. Az orosz alkotmány 20. cikke ugyanis-a

halálbüntetés eltörléséig - deklarálja az állampolgároknak ezt a jogát, ám

mivel 1993. november 1-je óta a föderáció 89 "szubjektuma" közül pénzügyi

fedezet híján csak kilenc megyében vezették be az esküdtbíráskodást, a területi

illetékesség elve miatt a gyakorlatban a halálos ítéletek zömét változatlanul

"rendes" (azaz egy bíróból és két népi ülnökből álló) bíróság szabja ki.

Márpedig az eddigi gyakorlat szerint az esküdtszéki eljárások során sokkal

gyakoribb a felmentő ítélet, mint a hagyományos bíróságoknál.

A halálbüntetés eltörlését szorgalmazók szomorú iróniával szokták megjegyezni:

Oroszországban a fegyintézetekben uralkodó áldatlan állapotok miatt a 20-25

éves szabadságvesztés sem kis büntetés. Mint a minap egy "büntetőjoggal és

börtönreformmal" foglalkozó moszkvai konferencián elhangzott, évente mintegy

tízezer elítélt hal meg alultápláltság vagy betegségek következtében az

oroszországi büntetés-végrehajtási intézményekben. Az épületek 60 százaléka

legalább nyolcvan-kilencven éves, évtizedek óta felújításra szorul, és

túlzsúfolt. Számos oroszországi fegyintézetben egy-egy "lakóra" még 1

négyzetméternyi terület sem jut. A 2. számú vizsgálati fogházban, a híres-

hírhedt moszkvai Butirkában például az eredetileg 3-10 személyes kis cellákban

30-40, a 20-32 személyes nagyokban több mint száz embert is tartanak, ezért az

őrizetesek felváltva alszanak. A katasztrofális higiéniás körülmények és a nem

megfelelő - az augusztusi pénzügyi válság előtt is napi 0,2 dollárnál kevesebb

átlagos fejpénzből kalkuláltélelmezés következtében aggasztó a foglyok

egészségi állapota. A büntetés-végrehajtási intézményekben a tébécés

megbetegedések száma az ötvenszerese, a halálos kimenetelű esetek száma pedig a

tizennyolcszorosa az országos átlagnak.

A büntetés-végrehajtási rendszer reformja ezért legalább olyan fontos emberi

jogi követelmény Oroszország számára, mint a halálbüntetés eltörlése.

Oroszország egyik fő kötelezettségét az Európa Tanáccsal szemben ezen a téren

már teljesítette: július végén hatályba léptek azok a törvénymódosítások,

amelyek értelmében a mintegy ezer fegyintézetet - vizsgálati fogházat, börtönt,

javító- és nevelőtábort - működtető büntetés-végrehajtási főhivatal (GUIN) a

belügyminisztériumtól az igazságügyi minisztériumhoz került. Az összesen 370

ezer alkalmazottat foglalkoztató félkatonai szervezet civil intézménnyé

alakítása persze nem megy máról holnapra, s a mintegy egymillió

szabadságvesztését töltő elítélt vagy vizsgálati fogságban lévő őrizetes

számára egyelőre semmi sem változott.

Az igazságügyi tárca 2000-ig szóló reformprogramja két pilléren nyugszik.

Egyrészt a minisztérium törvényjavaslatot készít elő, amelyben egy évben

maximálnák a vizsgálati fogság időtartamát. Az orosz büntetőeljárás-jog

jelenleg ugyanis nem korlátozza a vizsgálati fogság időtartamát azt követően,

hogy legfeljebb kétéves vizsgálati szakasz után az ügyet átadják a bíróságnak.

Csakhogy a bíróságok igen túlterheltek: általánosan elterjedt gyakorlat, hogy

gyanúsítottakat négy-öt évig ítélet nélkül tartanak fogva. Az igazságügyi

minisztérium adatai szerint ráadásul a vizsgálati fogságban lévők egy-harmadát

utóbb vagy felmentik, vagy rövidebb szabadságvesztést szabnak ki rá, mint

amennyit már a bírósági ítélet előtt őrizetben töltött. Egyidejűleg a

vizsgálati fogházak férőhelyeinek a számát úgy növelnék, hogy a védelmi

minisztérium a haderőreform során kiürülő laktanyaépületeket bocsátana

rendelkezésre.

Másfelől a társadalmilag kevésbé veszélyes bűncselekmények elkövetéséért

szabadságvesztés helyett enyhébb büntetési tételeket írnának elő, ami hosszú

távon csökkentené a fegyintézetek zsúfoltságát. Jellemző, hogy Oroszországban a

bűnözés alacsonyabb, mint Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, viszont

8-15-ször többen ülnek börtönben, mint Nyugaton. S miközben a hivatalos

statisztika szerint az 1992-es 2,76 millióról 1997-ben 2,39 millióra csökkent

az elkövetett bűncselekmények száma, évről évre egyre több embert ítélnek

szabadságvesztésre. Igaz, mint a belügyminisztériumi és ügyészségi szakértők

aláhúzzák, 1992 és 1997 között 27 százalékkal nőtt az emberölések és emberölési

kísérletek száma, s a súlyosnak minősülő bűncselekmények aránya megközelíti a

60 százalékot. Mégsem normális dolog azonban, replikáznak az emberi jogi civil

szervezetek képviselői, hogy Oroszországban - részint a sztálini megtorlások,

majd később a másként gondolkodók üldözése okán - minden negyedik felnőtt férfi

megjárta a börtönt vagy a vizsgálati fogságot, összességében pedig a felnőtt

lakosság 15 százaléka ül vagy ült börtönben. Szociológusok régóta hangoztatják,

a börtönök és lágerek sajátos szubkultúrája benne él, az orosz társadalom

mindennapjaiban.

Vida László / Moszkva

 

KIVÉGZÉSI MÓDOK AZ USA ÁLLAMAIBAN (Blikk 2000-01-16)

Nincs halálbüntetés a következő államokban:

Alaszka

Észak-Dakota

Hawaii

Iowa

Maine

Massachussetts

Michigan

Minnesota

Nyugat-Virginia

Rhone Island

Vermont

Washington D. C.

Wisconsin

Jogerős, de nem végrehajtott halálos ítélet:

Connecticut méreg

Dél-Dakota méreg

Kansas méreg

New Hampshire méreg, kötél

New Yersey méreg

New York méreg

Tennessee méreg, villamosszék

Új-Mexikó méreg

Halálos ítélet: (1976 óta végrehajtott kivégzések)

Alabama villamosszék (19)

Arizona méreg, gáz (19)

Arkansas méreg, villamosszék (21)

Colorado méreg (1)

Delaware méreg, kötél (10)

Dél-Karolina méreg, villamosszék (24)

Észak-Karolina méreg (15)

Florida méreg, villamosszék (44)

Georgia villamosszék (23)

Idaho méreg, golyó (1)

Illinois méreg 12)

Indiana méreg (7)

Kalifornia méreg, gáz (7)

Kentucky méreg, villamosszék (2)

Louisiana méreg (25)

Maryland méreg, gáz (3)

Mississippi méreg, gáz (4)

Missouri méreg, gáz (41)

Montana méreg (2)

Nebraska villamosszék (3)

Nevada méreg (8)

Ohio méreg, villamosszék (1)

Oklahoma méreg (19)

Oregon méreg (2)

Pennsylvania méreg (3)

Texas méreg (199)

Utah méreg, golyó (6)

Virginia méreg, villamosszék (73)

Washington méreg, kötél (3)

Wyoming méreg (1)

Forrás: Der Spiegel

A halálbüntetés vitája régen izzó parázs Amerikában is. 1972-ben a legfelsőbb

bíróság felfüggesztette a halálos ítéletek végrehajtását, de négy év múlva

tömegnyomásra gyakorlatilag az egyes államok hatáskörébe utalta a kérdést.

Azóta az USA-ban 598 elítéltet végeztek ki, és a halálbüntetés az ötven közül

38 államban legális. Jelenleg 84 fogoly ül jogerős halálos ítélettel

siralomházban.

 

KIS KIVÉGZÉSTÖRTÉNELEM (HVG 1996-06-22)

1762-ben Toulouse városában kivégezték - mint később kiderült: ártatlanul -

Jean Calas 81 éves kereskedőt. Hogy ez megeshetett, Európa-szerte kétségeket

támasztott a halálbüntetés igazságszolgáltatási intézményével szemben. Cesare

Beccaria itáliai jogtudós már 1764-ben, az egyébként a modern büntetőjog egyik

alapművének tekintett könyvében, a Bűntett és büntetésben állást foglalt a

halálbüntetés ellen, mert az szerinte a társadalom számára "sem nem hasznos,

sem nem szükséges". Egyebek közt e könyv hatására is gyorsan kezdett nőni az

abolicionisták, vagyis a halálbüntetést ellenzők tábora.

Beccaria műve hamarosan éreztette hatását Magyarországon is. II. József már két

évvel uralkodásának megkezdése után, 1782-ben elrendelte, hogy végrehajtás

előtt valamennyi halálos ítéletet elé kell terjeszteni, 1787-es büntető

törvénykönyve (btk.) pedig a Habsburg-birodalom egész területén eltörölte a

halálbüntetést a polgári bíráskodásban. Ez az állapot csak négy évig tartott,

mert II. József halála után nem sokkal, 1791-ben a magyar országgyűlés törvényt

alkotott az ország régi törvényeinek visszaállításáról. Ez pedig nemcsak a

halálbüntetés visszahozatalát jelentette, hanem az ahhoz kapcsolódó

testcsonkításokét is; ilyen büntetést az alsóbb bíróságok még a 19. század első

felében is gyakran kiszabtak.

A reformkor magyar jogtudósai általában ellenezték a halálbüntetést, Szemere

Bertalan 1841-ben erről könyvet is írt. Az ő tevékeny közreműködésével készült

egy büntetőtörvény-tervezet, amelyet az 1843-1844-es országgyűlés megtárgyalt.

Az alsótábla el is fogadta úgy, hogy a halálbüntetés nem szerepelt benne, a

felsőtábla azonban egyebek között éppen ezért elutasította a tervezetet. Az

1878-as btk.-ban is megmaradt a halálbüntetés, igaz, két bűntettre szűkítve: az

emberölés minősített esetére és a király elleni merényletre. A kör az idők

folyamán egyre bővült például 1921-ben az állam elleni bűncselekményekre is

bevezették -, 1945 után halállal is büntethetők lettek a háborús

bűncselekmények, 1948-at, a kommunista fordulatot követően pedig ezeken túl

egyebek között a társadalmi tulajdon rongálására, a tervgazdaság

veszélyeztetésére is kiterjesztették e büntetésnemet. Az 1978-as btk. 25 -

ebből 11 katonai - bűncselekmény miatt adott lehetőséget a halálbüntetés

kiszabására, pedig ekkor már semmilyen vagyon elleni bűncselekményért sem járt

halál.

A jogászi közhangulat - a büntetőjogászok, a büntetőjoggal foglalkozó hazai

tudósok nagy része a 18. század vége óta ellenezte a halálbüntetést - a 20.

századra a köztörvényes bűncselekmények esetében oda vezetett, hogy az 1950-es

évek elejének kivételével egy-egy esztendőben általában 10 alatt volt a

kivégzettek száma. Köztörvényes ügyben e században a Horthy-korszakban végezték

ki a legkevesebb embert, valószínűleg az olyan vezető pozícióba került

abolicionistáknak is köszönhetően, mint például Finkey Ferenc, aki a húszas

években koronaügyész-helyettes volt, utána kúriai tanácselnök, majd

koronaügyész lett 1923-1941 között 7 olyan év is volt, amikor egyetlen halálos

ítélet sem született polgári büntetőperben, a többi évben meghozott 33

ítéletből pedig 27-et gyilkosság miatt szabtak ki. A másik hat esetben

rögtönítélő bíróság hozta a verdiktet, kettőt politikai indítékból - a

kommunista Sallai Imre és Fürst Sándor ellen -, egyet gyújtogatásért, hármat

pedig vagyon elleni bűncselekményért.

A halálbüntetés fenntartása egyébként is mindig főleg a politikai okokból

kivégzettek számát növelte. A Martinovics-féle összeesküvésben való

részvételért 1795-ben 7 embert végeztek ki, az 1848-1849-as forradalom

megtorlásaként pedig mintegy 120-at. Az 1919-es Tanácsköztársaság után a

meghozott 97 halálos ítéletből 68-at hajtottak végre. A politikai megtorlás

1945-öt követően, illetve az 1956-os forradalom után öltötte a legnagyobb

méreteket. Az 1945 tavaszán felállított népbíróságok halálos ítéletei mintegy

180 ember kivégzéséhez vezettek, egyes becslések szerint ezek mellett a

hagyományos bíróságok ítéletei nyomán 1945 és 1956 között további csaknem 500

embert végeztek ki. Az 1956 utáni áldozatok számáról is több variáció van

forgalomban. (Az adatok bizonytalanságához az is hozzájárul, hogy a hivatalos

statisztikai évkönyvek nem közölték az 1958-1960-ban kivégzettek számát, ahogy

1945-1951-ben, illetve korábban 1920-ban sem.) Pár napja a parlamentben

Sándorffy Ottó kisgazda képviselő több mint 400 nevet olvasott fel, mint 1956

után kivégzettekét. Az '56-os Intézet viszont a bírósági iratokra támaszkodva

úgy véli, az '56-os forradalom miatt 229 emberen hajtottak végre halálos

ítéletet.

Riba István

 

A halálbüntetés eltörléséről szóló-fakultatív-ENSZ-jegyzőkkönyvet* aláíró

ENSZ-tagállamok (1995. január 15-én)

Tagállam Elfogadás Hatálybalépés

---------------------------------------

Ausztrália 1990-10-02 1991-07-11

Ausztria 1993-03-02 1993-07-02

Dánia 1994-02-14 1994-05-24

Ecuador 1993-02-23 1993-05-23

Finnország 1991-04-04 1991-07-11

Hollandia 1991-03-26 1991-07-11

Írország 1993-07-18 1993-09-18

Izland 1991-06-18 1991-07-11

Luxemburg 1992-02-12 1992-05-12

Magyarország 1994-02-24 1994-05-14

Málta 1994-12-29 1995-03-29

Mozambik 1993-07-21 1993-10-21

Namíbia 1994-11-28 1995-02-28

Németország 1992-08-18 1992-11-18

Norvégia 1991-11-05 1991-12-05

Panama 1993-01-21 1993-04-21

Portugália 1990-10-17 1991-07-11

Románia 1991-02-27 1991-07-11

Spanyolország 1991-04-11 1991-07-11

Svájc 1994-06-11 1994-09-16

Svédország 1990-05-11 1991-07-11

Szlovénia 1994-03-10 1994-06-10

Új-Zéland 1990-02-22 1991-07-11

Uruguay 1993-01-21 1993-04-21

Venezuela 1993-02-22 1993-05-22

*A polgári és politikai jogok 1966-ban elfogadott nemzetközi egyezségokmányának

1989-es, 2. jegyzőkönyve

Forrás: ENSZ Emberi Jogi Bizottság (Genf), Igazságügyi Minisztérium (Budapest)

 

Az 1950-es Római Egyezménynek a halálbüntetés eltörléséről szóló 1983-as

jegyzőkönyvét aláíró, illetve az attól tartózkodó Európa tanácsi tagállamok

(1996. május 6-án)

Tagállamok Aláírás Ratifikálás Hatálybalépés

------------------------------------------------

ALÁÍRÓK

Andorra 1996-01-22 1996-01-22 1996-02-01

Ausztria 1983-04-28 1984-01-05 1985-03-01

Belgium* 1983-04-28 - -

Csehország 1991-02-21 1992-03-18 1993-01-01

Dánia 1983-04-28 1983-12-01 1985-03-01

Észtország 1993-05-14 - -

Finnország 1989-05-05 1990-05-10 1990-06-01

Franciaország 1983-04-28 1986-02-17 1986-03-01

Görögország 1983-05-02 - -

Hollandia 1983-04-28 1986-04-25 1986-05-01

Írország 1994-06-24 1994-06-24 1994-07-01

Izland 1985-04-24 1987-05-22 1987-06-01

Liechtenstein 1990-11-15 1990-11-15 1990-12-01

Luxemburg 1983-04-28 1985-02-19 1985-03-01

Macedónia 1996-06-14 - -

Magyarország 1990-11-06 1992-11-05 1992-12-01

Málta 1991-03-26 1991-03-26 1991-04-01

Németország 1983-04-28 1989-07-05 1989-08-01

Norvégia 1983-04-28 1988-10-25 1988-11-01

Olaszország 1983-10-21 1988-12-29 1989-01-01

Portugália 1983-04-28 1986-10-02 1986-11-01

Románia 1993-12-15 1994-06-20 1994-07-01

San Marino 1989-03-01 1989-03-22 1989-04-01

Spanyolország 1983-04-28 1985-01-14 1985-01-01

Svájc 1983-04-28 1987-10-13 1987-11-01

Svédország 1983-04-28 1984-02-09 1985-03-01

Szlovákia 1991-02-21 1992-03-18 1993-01-01

Szlovénia 1993-05-14 1994-05-28 1994-07-01

NEM ALÁÍRÓK

Albánia, Bulgária, Ciprus, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Moldova,

Nagy-Britannia, Oroszország, Törökország, Ukrajna

*A belga parlament a múlt héten eltörölte a halálbüntetést

Forrás: Európa Tanács (Strasbourg), Igazságügyi Minisztérium (Budapest)

 

HALÁL A HALÁLBÜNTETÉSRE (Népszabadság 1999-06-12)

Magyarországon utoljára 1988-ban hajtottak végre halálos ítéletet (abban az

évben kettőt is), az utolsó ember, akinek élete hosszát az állam szabta meg, a

tiszacsegei rablógyilkos, Vadász Ernő volt. 1963 és 1988 között 15 év alatt 105

esetben szabta ki a bíró a legsúlyosabb büntetést. A "csúcsév" - 11 ítélettel -

1965-ben volt, 1986-ban viszont munka nélkül maradt a hóhér. A legsúlyosabb

ítélet eltörléséhez hosszú út vezetett: 1990-ben az Alkotmánybíróság

nyilvánította az alaptörvénnyel ellentétesnek az állam életelvételi jogát,

1992-ben pedig hazánk csatlakozott az európai emberi jogok egyezményéhez,

amelynek alapján a tagországok bíróságai elvileg nem hozhatnak halálos

ítéletet. A parlament 1993-ban módosította a Btk.-t, s ezzel megszűnt a halálos

ítélet kimondásának jogi lehetősége. 1995. február 7-én pedig törvénybe iktatta

a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának második fakultatív

jegyzőkönyvét, jogilag is véglegesen lezárva a halálbüntetés magyarországi

történetét. A lépés helyességét azóta is sokan vitatják. Közvélemény-kutatási

adatok szerint a hazai lakosság mintegy háromnegyede nem ért egyet az élet

elvételét mint a legsúlyosabb bűnök állami megtorlását elvető állásponttal. A

halálos ítéletek "felélesztése" mellett kardoskodók legfőbb érve, hogy a

hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek végéig regisztrált, évente átlagosan

200 körüli gyilkosság helyett jelenleg mintegy 300 erőszakos haláleset az évi

átlag. A politikusok közül csak a populista vonal képviselői látnak közvetlen

összefüggést az állami szigor enyhülése és a gyilkosságok gyakoribbá válása

között, a többség sosem tévesztette szem elől, hogy időközben az összbűnözés

jóval nagyobb mértékben, 300 százalékkal növekedne. A halálbüntetés

visszaállítását pártolná Strausz János alkotmánybíró is. Tóth Tamás volt

sárszentmihályi polgármester - akinek fiát 1992-ben hidegvérrel meggyilkolta

két, emberölésért már előzőleg is büntetett férfi - két évvel a bűntett után

indított aláírásgyűjtést annak érdekében, hogy az Országgyűlés bocsássa

népszavazásra a halálbüntetés "rehabilitálását". Tavaly decemberben az Országos

Választási Bizottság a 108 ezer összegyűjtött aláírást tételesen meg sem

vizsgálva érvénytelennek nyilvánította a kezdeményezést arra hivatkozva, hogy a

szúrópróbaszerűen ellenőrzött ezer szignó csaknem fele nem volt elfogadható.

Idén januárban a testület ismét elutasította Tóth kérelmét, mivel nemzetközi

szerződésből adódó kötelezettségről nem lehet népszavazáson dönteni.

H. M.

 

VÉGREHAJTOTT HALÁLBÜNTETÉSEK MAGYARORSZÁGON* (1963-1988)

1963 1 1972 5 1980 4

1964 10 1973 4 1981 4

1965 11 1974 2 1982 3

1966 8 1975 5 1983 4

1967 8 1976 2 1984 2

1968 6 1977 1 1985 2

1969 6 1978 1 1986 -

1970 6 1979 2 1987 5

1971 2 1988 2

*Az utolsó halálos ítéletet 1988. július 14-én hajtották végre. 1988-ban, majd

1990-ben még született egy-egy ilyen ítélet, de már egyiket sem hajtották

végre.

Forrás: BV Országos Parancsnokság

 

EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN (HVG 2002-04-19)

Az Amnesty International a halálbüntetésről

Ismét megugrott az állami bíróságok által szentesített kivégzések száma a világ

több országában. Az Amnesty International jogvédő szervezet emberellenes

véteknek tekinti a halálbüntetés kiszabását, azonban még néhány fejlett

országban, így az USA-ban is ragaszkodnak e gyakorlat fenntartásához.

Bitófán, golyó által, villamosszékben vagy halálos injekcióval tavaly 31

országban 3048 embert végeztek ki, szemben az előző évi 1475-tel - állapítja

meg az Amnesty International (Al) emberjogi szervezetnek a múlt héten közzétett

jelentése az állami bíróságok ítéletei alapján végrehajtott halálbüntetésekről

a világ országaiban. A több mint kétszeres növekedés elsősorban Kína számlájára

írható: a szervezet tudomására jutott adatok szerint ott 2468 embert sújtottak

halálbüntetéssel, jóval többet, mint a többi országban együttvéve. A 2001-ben

ismertté vált kivégzések 90 százalékát - jegyzi meg az AI-jelentés - négy

országban (Kína, Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok) hajtották végre.

Egy másik adat szerint a világ 68 országában összesen 5265 halálos ítéletet

hoztak tavaly.

A kivégzési statisztikák azonban, mint azt a londoni székhelyű AI az adatokat

kommentálva hangsúlyozza, nem pontosak, mivel a kormányjelentések némelyike

egész egyszerűen hazudik: több országban titokként kezelik a halálbüntetések

tényleges számát. A legsúlyosabb ítéletek kiszabásakor sok esetben durván

megsértik a nemzetközi egyezményeket is. A leggyakoribb, hogy tisztességtelen

bírósági tárgyalások után születnek ilyen ítéletek, de az AI még ennél is

keményebben bélyegzi meg a fiatalkorúakra (akik a bűntett idején még nem

töltötték be a 18. életévüket) kimondott halálbüntetést, amit külön is tiltanak

az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmények. 2001-ben három ilyen kivégzés

vált ismertté: egy-egy Iránban, Pakisztánban, illetve az USA-ban.

Az emberjogi aktivistákat azonban a kínai fejlemények nyugtalanítják a

legjobban. 2001-ben alig négy hónap leforgása alatt bizonyíthatóan 1781

emberéletet oltottak ki bírói végzés alapján. A kivégzéssorozat a tavaly

áprilisban elindított bűnüldözési kampány része, Peking tömeges elrettentéssel

próbálja útját állni az erőszakos és a szervezett bűnözés terjedésének. Ám a

világsajtó korábbi jelentéseiből kitűnik, hogy a halálos ítéletek kiszabása

korábban is gyakori volt a Föld legnépesebb országában, mondhatni, az ottani

kultúra része. Kínában közkeletű vélekedés, hogy ha valaki súlyos bűnt követ

el, annak halállal kell lakolnia. Sőt "ahhoz, hogy a majom megijedjen, meg kell

ölnöd a csirkét" - idézett egy kínai közmondást Ju Li pekingi egyetemista a

halálbüntetés életben tartásának szükségességét bizonygatva a brit BBC

hírtévének.

A kínai büntetőtörvénykönyvben is visszaköszön ez a szemlélet: jelenleg 68

bűntett esetében szabható ki halálos ítélet, és ezek közül 28 nem is erőszakos

cselekmény. Így nemcsak gyilkosságért, kábítószer-kereskedelemért hajtottak

végre halálbüntetéseket Kínában, hanem korrupcióért, vesztegetésért,

adócsalásért, üzemanyag-eltulajdonításért, romlott élelmiszer eladásáért vagy a

tőzsdepiac megzavarásáért is. Halállal lakolhat az is, aki illegális tibeti

határátkelésben segédkezik vagy akit szeparatizmus bűnében találnak vétkesnek.

Annak az aggodalmának is hangot ad az AI, hogy a bűnözés elleni kampánynak

alighanem ártatlanok is áldozatul estek. A déli Hunan tartományban a rendőrség

tavaly áprilisban két nap alatt háromezer eset "megoldásáról" számolt be, míg

Szecsuanban hat nap alatt több mint 19 ezer embert tartóztattak le. A

halálbüntetések végrehajtásának rituáléjához az is hozzátartozik, hogy az

elítélteket több ezer járókelő előtt végigviszik az utcákon, a golyó általi

kivégzések pedig - nemegyszer tévéközvetítéssel egybekötve - stadionokban vagy

a bíróságokhoz közeli nyílt téren, nagy nézősereg előtt történnek. E vádakat az

AI már tavaly éppen a 2008. évi olimpiai játékok pekingi megrendezésének

odaítélése előtt emlegette fel, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem vette

figyelembe az emberjogi tiltakozásokat.

Törölték viszont a halálbüntetést a törvénykönyvekbőj vagy legalábbis az

ítélkezési gyakorlatból Boszniában, Chilében és Jugoszláviában, amivel tavaly

111-re bővült azoknak az országoknak a száma, ahol ezt a büntetési nemet

ítélték halálra. Magyarországon 1990 októberében az Alkotmánybíróság "örök

időkre" törölte a halálbüntetést, a legutolsó ilyen ítéletet 1988. július 14-e

hajnalán hajtották végre: egy Vadász Ernő nevű férfit akasztottak fel

rablógyilkosságért (HVG, 1993. szeptember 11.). Az AI szerint ugyanakkor 84

országban továbbra is érvényben van a halálbüntetés, és előfordul, hogy

időnként a közvélemény sürgeti annak visszaállítását. Így például

Oroszországban még 1996 augusztusában az akkori elnök, Borisz Jelcin hirdetett

halálbüntetési moratóriumot, nem utolsósorban azért, mivel az feltételként

szerepelt az ország európa tanácsi tagságához. Az elharapódzó bűnözés nyomán

azonban idén februárban az állami dumában számos képviselő arra hivatkozva

szorgalmazta a moratórium felfüggesztését, hogy Oroszország úgymond védtelenné

vált a bűnözéssel szemben. Putyin elnök eddig vissza tudta verni a követelést,

azzal érvelve, hogy egy ilyen lépés ugyan "felértékelne néhány politikust, de a

bűnözési hullámot aligha szorítaná vissza".

Az orosz elnöki álláspont egybevág azokkal a felmérésekkel, miszerint a halálos

ítéletek nem rettentik el az emberöléstől a bűnözőket. Kanadában például

1975-ben - egy évvel azelőtt, hogy eltörölték a halálbüntetést - százezer

lakosra 3,09 gyilkosság jutott, míg 1999-ben, 23 évvel a legfőbb büntetés

eltörlése után ugyanez a mutató 1,76 volt, vagyis 43 százalékkal alacsonyabb,

mint 1975-ben. 1999-ben már arról számolhattak be az érdekeltek, hogy a

harmadik egymást követő évben csökkent az emberöléses bűnesetek száma Kanadában

- idézi az AI egy, a témával foglalkozó tanulmány megállapításait.

A legfejlettebb országok közül Japán és az Egyesült Államok mégis érvényben

tartja a halálbüntetést. Az USA-ban 2001-ben 66 embert végeztek ki, ezzel

összesen 749-re emelkedett azoknak a száma, akiket 1977 - a halálbüntetés

visszaállítása - óta vesztőhelyre vittek. 2002. január elsejei kimutatás

szerint több mint 3700 elítéltre mondtak ki halálos ítéletet. Az USA 50 állama

közül 38-ban megengedett a halálbüntetés, legutoljára New York állam állította

vissza a kiszabható legsúlyosabb bírói tételt 1995-ben. Ám 1973 óta 99

elítéltről derült ki, hogy ártatlan, sokan közülük több évet ültek a halál

árnyékában. Az okok között a rendőrség vagy a vádhatóság hiányos munkája, a

megbízhatatlan tanúk, fizikai bizonyítékok hiánya, kétséges vallomások vagy

egyszerűen a védelem rossz munkája szerepel. Számos elítélt úgy ment a halálba

- jegyzi meg az AI -, hogy bűnösségét nem bizonyították megnyugtatóan. Ezt

sejteti, hogy Illinois állam kormányzója, George Ryan 2000 januárjában

moratóriumot rendelt el a halálbüntetésekre, miután 1977 óta csak ott 13

esetben derült ki: a halálos ítélet tévedésen alapult. Illinois példáját még

nem követték, de hat amerikai államban állítólag már gondolkodnak rajta.

A HALÁLBÜNTETÉST 1976 ÉS 2001 KÖZÖTT ELTÖRLŐ ORSZÁGOK

1976 Portugália

1978 Dánia

1979 Luxemburg, Nicaragua, Norvégia

1981 Franciaország, Zöldfoki-szigetek

1982 Hollandia

1983 Ciprus, El Salvador*

1984 Argentina*

1985 Ausztrália

1987 Haiti, Liechtenstein, NDK

1989 Kambodzsa, Románia, Szlovénia, Új-Zéland

1990 Andorra, Csehszlovákia, Horvátország, Írország, Magyarország, Mozambik,

Namíbia, Sao Tomé és Principe

1992 Angola, Paraguay, Svájc

1993 Görögország,Bissau-Guinea, Hongkong, Seychelle-szigetek

1994 Olaszország

1995 Dzsibuti, Mauritius, Moldova, Spanyolország

1996 Belgium

1997 Bolívia*, Bosznia-Hercegovina*, Dél-afrikai Köztársaság, Grúzia,

Lengyelország, Nepál

1998 Azerbajdzsán, Bulgária, Észtország, Kanada, Litvánia, Nagy-Britannia

1999 Kelet-Timor, Lettország*, Türkmenisztán, Ukrajna

2000 Albánia*, Elefántcsontpart, Málta

2001 Chile*, Jugoszlávia

* Csak a közbűntények esetében

Forrás: Amnesty International

 

150 HALÁLRAÍTÉLT FELLÉLEGEZHET (Blikk 2002-06-26)

WASHINGTON - 150 halálraítélt úszhatja meg a kivégzést az Egyesült Államok

Legfelsőbb Bírósága döntése nyomán. A kilenc szövetségi bíróból álló testület

szerint csak esküdtszék hozhat ilyen súlyos ítéletet, ám ez a szabály nem

mindenütt volt érvényben.

 

PÁPALÁTOGATÁS ALATT SZÜNETELT A KIVÉGZÉS (Blikk 2002-07-31)

GUATEMALA - Legalább 500 ezer fős tömeg gyűlt össze Guatemalában II. János Pál

pápa tegnapi miséjére. A miniszterelnök, Alfonso Portilla a pápa látogatásának

ideje alatt elhalasztott minden kivégzést, és megígérte, hogy hamarosan

eltörölteti országában a halálbüntetést.

 

NINCS TÖBB KIVÉGZÉS (Vasárnapi Blikk 2002-08-04)

ANKARA - A török parlament szombat reggel eltörölte a halálbüntetést, és

elismerte a kurdok kulturális jogait. A törvényhozás a döntésekkel az Európai

Unió követeléseit teljesítette.

 

HALSZTOTT KIVÉGZÉS (Blikk 2002-08-15)

SAINT LOUIS - Egy perccel a halálos ítélet végrehajtása előtt állította le a

kormányzó egy emberöléssel vádolt haláraítélt kivégzését. A határidő letelte

előtt ugyanis jelentkezett egy tanú, aki igazolta alibijét.

 

KIVÉGZÉSEK KÍNÁBAN (Blikk 2002-08-17)

PEKING - Kilenc fegyveres rablót végeztek ki egyetlen nap alatt Pekingben.

Volt köztük olyan bűnöző is, aki csak rabolt, de nem ölt meg senkit.

 

NYILVÁNOS AKASZTÁS IRÁNBAN (Blikk 2002-09-30)

TEHERÁN - Csaknem tízezren nézték végig annak az öt embernek az akasztását,

akikre nemi erőszak és zsarolás miatt mondták ki a halálos ítéletet.

 

SZÍVROHAM AZ AKASZTÓFÁN (Blikk 2002-10-08)

ISFAHAN - Szívrohamot kapott nyilvános akasztása közben egy iráni elítélt.

Muhamed Hadi (55) akkor kapott a szívéhez, amikor a Korán vonatkozó passzusát

felolvasva a hóhér a nyakába helyezte a kötelet. A férfit kórházba

szállították, ahol stabilizálták állapotát. Ha felépül, kiengedik a kórházból

és visszaviszik a vesztőhelyre, hogy kivégezhessék. Hadi a helyi lapok

jelentése szerint agyonvert egy férfit, aki drogvásárlás céljából érkezett a

házába. A holttestet először a pincében rejtette el, de amikor feleségét

rémálmok kezdték gyötörni, kivitte a sivatagba. A rendőrség csakhamar rátalált

a hullára, és a nyomok alapján eljutottak Hadihoz is.

K. Á.

 

MÚZEUMBAN A VILLAMOSSZÉK (Blikk 2002-11-15)

HUNTSVILLE - Az újonnan megnyílt börtönmúzeumba került az a Vén Szikrázónak

nevezett villamosszék, amiben 361 elítéltet ért a végzet az elmúlt században.

 

HALÁLBÜNTETÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN (Magyar Hírlap 2003-09-04)

Nincs halálbüntetés a következő államokban:

Alaszka

Észak-Dakota

Hawaii

Iowa

Maine

Massachussetts

Michigan

Minnesota

Nyugat-Virginia

Rhone Island

Vermont

Washington D. C.

Wisconsin

 

Állam A halálbüntetés Ennyien várnak

alsó korhatára halálbüntetésre

Alabama 16 187

Arizona 16 128

Arkansas 16 40

Colorado 18 6

Connecticut 18 7

Delaware 16 19

Dél-Dakota 16 5

Dél-Karolina 16 76

Florida 17 386

Georgia 17 127

Idaho 16 21

Illinois 18 173

Indiana 18 39

Kalifornia 18 607

Kansas 18 4

Kentucky 16 41

Louisiana 16 93

Maryland 18 13

Mississippi 16 68

Missouri 16 75

Montana 18 6

Nebraska 18 7

Nevada 16 88

New Hampshire 17 0

New Jersey 18 18

New York 18 7

Ohio 18 204

Oklahoma 16 120

Oregon 18 30

Pennsylvania 16 247

Tennessee 18 104

Texas 17 455

Utah 16 11

Virginia 16 29

Washington 18 15

Wyoming 16 2

Észak-Karolina 17 226

Új-Mexikó 18 4

 

KORONÁS FŐK A VESZTŐHELYEN

Atahualpa, inka uralkodó (+1533-08-29), Peru, Cajamarca, megfojtották

Boleyn Anna, angol királyné (+1536-05-19), London, Tower, hóhérbárd

Catherine Howard, angol királyné (+1542-02-13), London, Tower, hóhérbárd

Lady Jane Grey, angol királynő (+1554), hóhérbárd

Tupac Amaru, inka uralkodó (+1572), Peru, Cuzco

Stuart Mária, skót királynő (+1587-02-08) Fortheringhay vára, hóhérbárd

I. Károly, angol király (+1649-01-30) Whitehall, Banqueting House, hóhérbárd

XIV. Lajos, francia király (+1793-01-21) Párizs, Place de la Concorde,

guillotine

Marie-Antoinette, francia királyné (+1793-10-16) Párizs, Place de la Concorde,

guillotine

Miksa, Mexikó császára (+1867-06-19) Querétaró mellett, golyó általi halál

II. Miklós, orosz cár (+1918-07-16/17) Jekatyerinburg/Szverdlovszk,

Ipatyaijev-ház, golyó általi halál

Feleségével, Alekszandrával és gyermekeivel együtt végezték ki.

I. Hailé Szelaszié, Etiópia császára (+1975-08-26) Addisz-Abeba, megfojtották

 

 

 

MÁGLYÁN KIVÉGZETT HÍRESSÉGEK

Jan Hus (Husz János) + Konstanz, 1415-07-06

Jeanne d'Arc + Rouen, 1429-05-08

Girolamo Savonarola + Firenze, 1498-05-23

Michel Servet (Szervét Mihály) + Genf, 1553-10-27

Giordano Bruno + Róma, 1600-02-17